Újszerű újdonságok és csalódások a 34. Magyar Filmszemlén

Egyéb

Mindenhol nagy filmszalagfejű ember figyelmeztet arra, hogy itt a magyar filmek mustrája folyik és láthatunk e napokban sok szépet és jót. Két suhanc a pénztártól bandukolva mégis értetlenül bambul maga elé, amint a nagy pasztelzöld plakátokra lesz figyelmes. "Jé, itt filmszemle van?"
Rajtuk kívül azonban elég sokan tudtak erről a nem elhanyagolható tényről, hiszen vasárnap estig a három helyszínen 42.820 jegyet adtak el és ebben még négy játékfilm, köztük a Makk Károly rendezte Egy hét Pesten és Budán, a Kálmánczhely-Végh duó Libiomfija, a Gothár Péter Magyar szépség és a fiatal rendezőkből álló stáb Jött egy busz című alkotásának nézőit még bele se számolták.
Makk Károly: Egy hét Pesten és Budán
A legnézettebb film Jancsó Miklós Kelj fel, komám, ne aludjál című vadonatúj Kapa-Pepe sztorija volt, míg Szomjas György Vagabondjára, Kardos Sándor Telitalálatára és a közönségsiker-gyanúsnak beharangozott Sas Tamás (Szerelemtől sújtva) és Meskó Zsolt (Szent Iván napja) filmekre is kiemelkedően sokan voltak kíváncsiak. Aztán ki-ki elégedetten vagy épp lelkében mélységes csalódással távozhatott a vetítőteremből.
Vadkörték
Sok olyan alkotás született ebben az évben, mely figyelemre méltóan újszerű, nem igen követi a megszokott vagy épp trendi irányzatokat. Ilyen Grunwalsky Ferenc Ladányi Andrea táncművésszel forgatott Táncalak című játékfilmje, mely szavak nélkül, tekintetekkel, mozdulatokkal, a test hangjaival és zenével mesélte el magát a testet és a testen keresztül az életet.
Fliegauf Benedek Berlinbe is meghívott Rengeteg című alkotása is különleges, lassan hömpölygő, különálló, két-háromszereplős jelentekből épül fel, melyek közül néhány dokumentumszerű jellegével, reálisan karakteres személyiségeivel Tarr Béla korai alkotásaira is emlékeztet.
Fazekas Csaba: Boldog születésnapot
Sas Tamás is újdonsággal próbálkozott nem kevés sikerrel. Szerelemtől sújtva című filmjében kilencven percen keresztül csupán egy lakásbelső és egyetlen színésznő látható. A forgatókönyvben elkövetett tartalmi gigszerektől és néhány fölösleges, bugyuta monológtól eltekintve azonban egy szép, értékelhető filmet hozott létre Sas Kovács Patrícia átütően sokszínű szereplésével.
Cs. Nagy Sándor és Makkai Bence: Vakvágány
A Jött egy busz című Magma produkció is izgalmakkal kecsegtetett, hiszen négy ifjú rendező - közülük sokakat tavaly ismerhettünk meg első nagyobb lélegzetű munkájukkal - állt össze egy nagyjátékfilmre. Mind kaptak negyed órát és a 78-as buszt, mint alapmotívumot. Az összekötő filmeket az az Igor Lazin készítette, akinek elhíresült műve a Kistehén "támadott" sorozatosan a képernyőn. Nos ő ezúttal nem brillírozott és a négy rendező közül Schilling Árpád és Bodó Viktor sem tette ezt. Ám Pálfi György, akinek Hukkle című filmjét Oscarra jelölték, Táltosemberével és Mundruczó Kornél Szent Johannájával kiemelkedőt nyújtott. Pálfi alkotása egy nem létező képregényhős végső harcát meséli el esküdt ellenségével Ikarussal, ami Pohárnok Gergelynek köszönhetően rendkívül kreatív képi világával folyamatos nevetésre ösztönzött.
Mundruczó épp ellenkezőleg. Operafilmje hullaszagú döbbenetet ráncigált elő, amint önkéntes balesetesek morbid munkanapjáról számolt be a Szép napokból már ismert Tóth Orsolya főszereplésével.
Fazekas Péter: Pockok
Kálmánczhely és Végh Libiomfija egy valós személy életét meséli el rengeteg fikcióval. Libi bácsiról szól a történet, aki arról híresült el, hogy a Stanyiszlavszij módszer gyakorlása közben megfojtotta társulata tagjait. A film Mucsi Zoltán és Dióssi Gábor főszereplésével már-már abszurd módon röhelyes és vicces, de semmiképpen sem tanító jellegű példabeszéd.
Hatházi András: Tetemre hívás
Gothár Péter Magyar Szépségére sokan és sokáig vártunk, egy pillanatig úgy is tűnt, nem láthatjuk a friss alkotást. A komoly anyagi gondokkal küszködő filmgyártásból fakadó problémáktól fűszerezve ugyanis nem volt biztos, hogy az üres zsebbel várakozó stáb hajlandó kiadni a kópiát vetítésre. Ám a nagy várakozás gyümölcseként nem kaptam mást, mint gyengécske Amerikai Szépség remake-et, amit az alkotók ráadásul egy újságíró kérdésére tagadtak. Kevin Spacey-t Máté Gábor, Anette Benninget Udvaros Dorottya, Mena Suvarit Szantner Anna, Wes Bentleyt pedig Fenyő Iván alakította. Sam Mendes helyett pedig Gothár Péter volt kiírva rendezőnek.
Jött egy busz
Hasonló csalódás Jancsó legújabb blöffje, ami ezúttal tényleg öncélú marháskodássá fajul egy bizonyos idő után. Meskó Zsolt Kamarás Iván főszereplésével készített filmje pedig kissé átgondolatlan, terjengős munka és nyilván Kamarásnak is nehéz dolga lehetett, mikor saját magát kellett alakítania. Igaz, Meskó állítása szerint nem a színművész életének egy darabjáról szól a film, ezért egy pillanatra sem azonosítható a szerepe szerint is Ivánt játszó Iván karakterével.
Kálmánczhely - Végh: Liliomfi
Volt azonban még látnivaló a szemlén, hiszen vetítették elsőfilmes rendezők munkáit is. Közülük Szilágyi Andor Rózsa énekei című Ragályi Elemér fényképezte szép meséjét emelném ki és a remélhetőleg közönségsikert arató Fazekas Csaba filmet, a Boldog születésnapot! címűt.
Utóbbi főszerepeiben Kocsis Gergely és Ónódi Eszter látható, egy éppen 30 éves fiatalember rettentően vicces egy napját meséli el, melyben teljesíti azokat a vágyait, amik az elmúlt harminc évében nem jöttek össze. A film telis-tele van kiváló helyzetkomikumokkal és frappáns dialógusokkal, mely valóban nagy sikerre számíthat a közönség körében.
Mészáros Károly: Gumiember
A versenyben induló nagyjátékfilmek közé tévéfilmek (Vadkörték, Na végre itt a nyár, Sobri) és egy sorozat második epizódja (Amo mama öröksége) is keveredett érthetetlen módon. Mint ahogyan a rövidfilmek között is sok unalmas és mondanivalótól mentes alkotás volt látható.
Meskó Zsolt: Szent Iván napja
Ma, a zárónapon mutatják be Makk Károly Egy hét Pesten és Budán című filmjét, melynek főszereplői Darvas Iván, Töröcsik Mari, Garas Dezső és Nagy-Kálózy Eszter. És ma este derül ki végérvényesen az is, hogy kik távozhatnak a 34. Magyar Filmszemle záró estjéről a Millenáris Parkból díjakkal a kezükben.