| Már annyiszor írtam a POSZT-ról, hogy félek, nem tudok újat mondani. Régit meg minek? A főszerkesztő szíves unszolásának engedve igyekszem megkeresni azt a nézőpontot, ahonnan minden felhőtlennek látszik, mint a pécsi égbolt a fesztivál tíz napja alatt. Ez a nyaralóprogram. Pécsett nyaral a színházi szakma. Az igazgatóság nagyvonalúan szponzorálja az ott tartózkodást, a szállodát, a jegyeket, biztosítja a kedvezményes étkeztetést. Ez már közelít az antik görög eszményhez, de még nem egészen éri el, mert a görögök napidíjat is fizettek a fesztiválok nézőinek. Reméljük, erre sem kell sokáig várni. Én mint hivatásos néző régóta tudom: a potya ízlik igazán. Pécsett sokat lehet tanulni a színházról. Az okulás peripatetikus módszerrel folyik, ami magyarra fordítva azt jelenti, sétálva kifejtés. A kurzus résztvevői korzóznak a sétálóutcában, és közben kifejtik a véleményüket színészekről, rendezőkről, darabokról, a válogatásról, az igazgatókról, a pályázatokról és így tovább. Csak arra kell ügyelni, hogy idejében észrevegyék, ha az említettek közül valaki éppen szembejön. Ilyenkor hirtelen le kell venni a hangot, el kell hallgatni, vagy nagy lélekjelenléttel az ellenkezőjére kell fordítani az utolsó mondatot. Például: "Tudtad, hogy X ilyen rossz színész- (itt tűnik föl az illető) -ek között is ilyen kiemelkedőt tud nyújtani?" Üdvözlés, puszi, csatlakozás - és folyik tovább a peripatetikus kurzus. Ha belefáradnak a módszerbe, le lehet ülni egy éttermi asztalhoz. Érdemes őrszemet állítani, aki figyelmeztet, ha a célszemély közeledik. Mint az előbbiekből is látható, a POSZT arról szól, hogy a színházi szakma szereti magát és egymást. Meg a színházat. Szenvedélyesen érdeklődik a másik ember - hivatalos zsargonban: kolléga - munkája iránt. Megnézi a másik produkcióját, amikor és ahol csak lehet. Őszinte véleményt mond. Értékel. Vitákon vesz részt. Konstruktív javaslatokat tesz. Egységesen foglal állást fontos kérdésekben. Támogatja az új kezdeményezéseket, elsősorban a fiatalokat és különösen az alternatív színházat, amely amúgy is a dédelgetett kedvence. Gondoskodik az értékek elismeréséről, és ennek érdekében eljár a fenntartó szerveknél. A színházi vezetők pályáztatásakor kiáll a legalkalmasabb jelölt mellett, akit az önkormányzat automatikusan kinevez. Tervezetekkel ostromolja az illetékes szerveket a struktúra és a finanszírozás tökéletesítése érdekében. Noha ennek köszönhetően a színházi hétköznap is csupa ünnep, az önzetlenség, az áldozatvállalás és a szeretet áradatában kell egy pillanat, amikor megállunk, és meghatottan egymásra nézünk. Hiába, ilyenek vagyunk, mondogatjuk szerényen, ahogy illik hozzánk. Ezt ünnepeljük Pécsen. |
 |
| Fotó is készült a három gráciárol: Béres Ilona, Tondai Teri és Moóri Marianna |
