Az utolsó blues - Ha volna két életem

András (Kulka János) és Zoli (Rudolf Péter) jól menő vállalkozók. Pékségekből van egy egész hálózatuk a fővárosban. Az üzlet virágzik, a két jóbarát pedig jólétben éldegél családjaikkal. Zoli zord külseje ellenére annyira ragaszkodik barátjához, hogy magára vállalja a munka nagy részét, sőt még fedezi is Andrást, amikor az fiktív üzleti útjait intézi Lengyelországban. Látszólag minden rendben van, de gyülekeznek a viharfelhők.
András ismét elindul Lengyelországba, de most neje is vele akar tartani, alig tudja lebeszélni. Kocsijából pedig véletlenül egy régi - de nem túl jó - ismerős telefonszámát hívja. Aztán, ahogy elhagyja a várost felhívja lengyel menyasszonyát, akivel egy másik életet él minden hónapban két hétig. Idehaza sikeres üzletember és (látszólag) boldog családapa, odakint művész és vőlegény. Mindez egy személyben. A katasztrófa elkerülhetetlen.

Az úton először találkozik egy titokzatos stoppossal, a Zsokéval, aki fura viselkedésével felbőszíti Andrást. Miután megszabadul nemkívánatos utasától, még furább kalandok sorába keveredik. A kocsiban elromlik a fék, nem tud megállni, akárhogy is próbál. Innentől a film elrugaszkodik a valóságtól és mélyebb értelmet kap. A megállíthatatlan autó a közelgő és elkerülhetetlen vég felé száguldó embert jelképezi, akinek már nincs választása, a saját maga által teremtett körülmények áldozatává válik. A jelképes utazás talán a választást szimbolizálja az anyagi siker és a belső boldogság között.
A film nem áll meg ezen a szinten. Megismerhetjük András múltját és a furcsa szerelmi háromszöget melynek szereplői anyja, apja és annak testvére voltak. Pokoli és megállíthatatlan utazásán Andrásnak furcsamód végre lehetősége és ideje akad arra, hogy tisztázza a régi dolgokat, beszéljen szeretteivel, gondolkozzon, mérlegelje életét. Van megállás? Van visszaút? A döntés csak az övé.