| 1972. január 30-a krónikáját mutatja be a film, amikor az észak-írországi Derryben az internálások, bírói ítélet nélküli bebörtönzések ellen tiltakozó békés polgárjogi felvonuláson az angol katonák a fegyvertelen tüntetők közé lőttek, akik közül 13-an meghaltak, 14-en pedig súlyosan megsebesültek. Az angol rendfenntartók közül senki sem szenvedett sérülést. Fordulópont volt ez a nap a máig megoldatlan, évszázados gyökerű észak-ír konfliktus szempontjából, amelyben a mai napig katolikus írek és protestáns angolok néznek farkasszemet egymással. A békés polgárjogi mozgalom vérbe fojtása után az elkeseredett észak-ír fiatalok tömegesen fogtak fegyvert és léptek be az IRA-ba. Az erőszak elszabadult, és a békefolyamat hosszú időre megakadt. |
 |
| Paul Greengrass filmje dokumentum, tanúságtétel és hitvallás. A hatalom és az erőszak finommechanikáját mutatja be - azt a folyamatot, hogy a szorongó hatalom a feszültségteli légkörben miként jut el az értelmetlen öldöklésig. Hogy ezt a valóságra tapadó filmszövetet létrehozhassa, Greengrass és stábja hatalmas kutatómunkát végzett: akták, bírósági és sajtóanyagok hatalmas tömegét vizsgálták át, szemtanúk, túlélők, katonák és tüntetők százainak beszámolóit hallgatták meg, igyekeztek eredeti helyszíneken forgatni, és minél több az eseményekben érintett személyt megnyerni a forgatásban való részvételre. |
 |
| Greengrass elkötelezett, de nem részrehajló. Hajszálpontosan írja le a véres végkifejletig vezető stációkat. Nem egyszerűsíti le a motivációkat, nem idealizálja hőseit, legnagyobb erénye, hogy hagyja működni a valóság rendetlenségét: bemutatja, hogy az okok között miként keverednek a szerencsétlen véletlenek és az elhatározott, megfontolt gaztettek. A történelmi tablók megszokott sémáival szemben mintha azt sugallná: a végzet nem gépies és kiszámítható, helyi értékekkel pontosan megadható kényszermozgások rendszere, hanem hektikus, szeszélyesen rángó, eleven szenvedés. |
 |
| A film formai megoldásai is ezt támasztják alá: a kimért, szabályos mozgások helyett a kézikamera idegesen vibrál, mintha maga a felfokozott idegfeszültség szabályozná ritmusát. Híradós közvetlenséggel mindig az események sűrűjében van, testközelből mutatja, sőt inkább közvetíti a remény, harag, félelem, düh hullámzásait. Nem megfigyelő, mint inkább résztvevő. Résztvevő a döntéshozásban, a tüntetésben, a gyilkos támadásban, a menekülésben. Mindezzel elveszi a mi ártatlanságunkat is: elkerülhetetlenül állásfoglalásra késztet, sőt inkább kötelez. A Véres vasárnap játékfilmes dokumentumdrámája az elmúlt évek egyik legjobb mozifilmje, mindenkinek ajánlom! |
