A Trafó és a Budapesti Fesztiválzenekar bemutatja:
Viktor Ullmann: Atlantisz császára, avagy a Halál nemet mond
/ egyfelvonásos opera, Op. 49
2007. november 1-3. (Cs-Szo) 20h
Jegyár: 2200 Ft, diákjegy: 1700 Ft, a Trafó bérlet nem érvényes!
A friss Gramophone-díjas Budapesti Fesztiválzenekar a Trafó színpadán! A theresienstadti koncentrációs táborban komponált megrázó Ullmann-opera, az Atlantisz császára, avagy a Halál nemet mond a szeptemberi bemutató után három napon át újra látható. Egy lenyűgöző zenemű, egy torokszorító történet Lukáts Andor rendezésében, Fischer Iván művészeti vezetésével.
A zeneszerző-karmester Viktor Ullmann 1898-ban született Csehországban, német nyelvű zsidó családban. Iskoláit Bécsben végezte, Schönberg tanítványa, majd Alexander Zemlinsky asszisztense lett a prágai Operaházban. Amikor 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták, már a prágai zenei élet ismert alakja volt, csaknem negyven művel, köztük két operával a háta mögött. Theresienstadt (Terezín) a nácik kirakattábora volt, ahol az Európa különböző országaiból oda deportált művészek rendszeresen rendezhettek hangversenyeket és operaelőadásokat. Ullmann a szintén ott raboskodó költő és festő, Petr Kien librettója alapján 1943-ban kezdett hozzá operája komponálásához. A zenekar méretét és hangszereit a körülmények szabták meg: a vonós hangszereket többek között bendzsó, harmónium, fuvola, csembaló és altszaxofon egészítik ki.
A történet alig leplezett parabola az emberi életet semmibe vevő nácikról. Atlantisz zsarnok császárának értelmetlen öldöklését a Halál is megelégeli: sztrájkba lép. A császár először örül: katonái ezentúl hallhatatlanok lesznek, de amikor hadserege agonizáló sebesültjei hiába várják a Halált, engednie kell. A Halál azonban kemény feltételt szab: akkor veszi fel a munkát, ha első áldozata maga a császár lesz. A próbák 1944 nyarán kezdődtek el a lágerben, az októberre kitűzött bemutató azonban elmaradt, mert a tábor vezetése a librettót megismerve betiltotta a darabot. A közreműködő zenészek és énekesek többségét, köztük Ullmannt is átszállították Auschwitzba. A zeneszerző a gázkamrában végezte életét.
A Theresienstadtban raboskodó Hans Adler 1955-ben könyvet írt a "mintatáborról". Ebben hosszan foglalkozott Ullmann operájával, de az csak 1975-ben derült ki, hogy Adlernek a partitúrát is sikerült megmentenie. A szenzációs felfedezés után nem kellett sokat várni: a mű ősbemutatója 1975. december 16-án volt, az amszterdami Bellevue Színházban, 31 évvel Ullmann halála után. A megrázó és csodálatos operát azóta a világ számos dalszínháza műsorára tűzte, Magyarországon 2007 szeptemberében a Művészetek Palotájában került sor a premierre.
Az Ullmann-opera Theresienstadtban tervezett, végül elmaradt előadásának résztvevői közül egyetlen személy, a Halál szerepét éneklő cseh Karel Berman élte túl a koncentrációs táborok poklát. Az ő hagyatékából került elő a terezíni emlékmúzeumban őrzött próbafüzet, amelybe saját szólamát és a próbák során elhatározott zenei és szövegváltoztatásokat jegyezte fel.
A füzet lapjainak másolatából 2007. október 20. és november 5. között kiállítás látható a Trafó kávézójában.
"A szerző (...) közép-európai zenei nyelvében ott visszhangzik a cseh hagyomány, Alban Berg érzelemmel telített modernizmusa, Kurt Weill fanyar songjainak érdes harmóniavilága és a koncentrációs táborban is mély hittel ápolt német tradíció. Ám e sokféleség csak színezi, csillámló részletekkel gazdagítja a nagy tehetségű szerző autonóm zenei világát. Az Atlantisz császára parabola a javából, a Halál itt nem arat, éppen hogy sztrájkol.(...)
Ullmann zeneszerzői kvalitásait számomra egyértelműen igazolta, hogy a parabolából egyenesen következő szatirikus, ironikus hangvétel mellett az emelkedett, patetikus, egy szerelmi kettősben pedig líraira váltó tónus egy pillanatra sem vált a paródia prédájává, Ullmann tökéletesen egyensúlyozott a kötélen, nem billent át egyik oldalra sem, parodistaként és (ezúttal elkoptathatatlannak tűnő nagy szó következik) humanista hitvallóként is végig hiteles maradt. Ebbéli benyomásunkat egészen biztosan az is erősítette, hogy a pálca helyett göcsörtös faággal vezénylő Fischer Iván remek munkát végzett, nem billentette ki az interpretációt valamelyik lehetséges irányba, ha valami, akkor ez tényleg kongeniális előadás volt." /Molnár Szabolcs, Magyar Narancs/
Az előadásra szóló jeggyel 2007. november 30-ig ingyenesen megtekinthető a Holokauszt Emlékközpont kiállítása, valamint az előadások napján 18:30-19:30 között részt lehet venni a Tomi című foglalkozáson, melynek során egy, a terezíni lágerben élő család életébe pillanthatunk be egy olyan képeskönyvön keresztül, amit egy festőművész apa rajzolt kisfia harmadik születésnapjára. A könyv egyszerre dokumentum és fikció: színes album a gettó mindennapjairól, a vágyakról, a megnyugtatóvá rajzolt félelmekről, az elveszített életről, és a remélt jövőről.
Holokauszt Emlékközpont: 1094 Budapest, Páva u. 39. Az Emlékközpont november 1-jén zárva tart, de a Tomi programot megtartják az érdeklődőknek. (Nyitvatartás: www.hdke.hu)
Rendező/Director: Lukáts Andor
Művészeti vezető/Artistic director: Fischer Iván
Overall császár/Emperor Overall: Molnár Levente (bariton/baritone)
A halál/The Death: Cseh Antal (basszus/bass)
Bubikopf: Kiss Noémi (szoprán/soprano)
A dobos/The drummer : Mester Viktória (mezzo)
Harlequin, A katona/Harlequin, The Soldier: Megyesi Zoltán (tenor)
A hangszóró/The Loudspeaker: Gábor Géza (basszus/bass)
Bubikopf: Kiss Noémi (szoprán/soprano)
A dobos/The drummer : Mester Viktória (mezzo)
Harlequin, A katona/Harlequin, The Soldier: Megyesi Zoltán (tenor)
A hangszóró/The Loudspeaker: Gábor Géza (basszus/bass)
Jelmeztervező/Costumes: Nagy Viktória
Karmester/Conductor: Julian Kuerti
További információk, kritikák az előadásról:
Interjú Fischer Ivánnal az előadás kapcsán:
Részlet az egyik áriából:
Der Kaiser von Atlantis (The Emperor of Atlantis) is an enthralling and startling opera that was written by Viktor Ullmann in the Theresienstadt ghetto. Ullmann was one of the victims of the Prague German Jewish musicians in World War II. By the time he was deported in 1942, he was already a widely known figure of the Prague music life, with over forty pieces and two operas in his repertoire. Even in the extremely difficult conditions of the concentration camp he maintained his artistic activity and wrote The Emperor of Atlantis. He was deported to the Auschwitz death camp in 1944, where he died in a gas chamber.
Only one person, Karel Berman, the actor playing the role of Death survived the concentration camp. In the Theresienstadt memorial centre a rehearsal book turned up from Berman's legacy, in which he noted his own treble, as well as the musical and lyrical changes that were decided on during the rehearsals.
There is going to be an exhibition showing the copies of the pages of the rehearsal book between 20th October and 5 November in Trafó's café.
With a valid ticket to the opera you can visit the exhibition of the Holocaust Memorial Center until 30th November, and on the days of the performance, between 6:30-7:30 pm you can also take part in the Tomi programme. The programme is based on a picture-book that was drawn in the Theresienstadt camp by a father for his son's third birthday.
Holokaust Memorial Center: 1094 Budapest, Páva u. 39. The center is closed on 1st November, but they will have the Tomi programme for those interested. (Opening hours: www.hdke.hu)
