Ha azt kérném tíz embertől, mondjon egy bábfigurát, kilenc Vitéz Lászlót említené. De lám, milyen mostoha sorsú némely művészeti ág: egyikük sem tudná, ki alkotta meg a híres figurát. Blattner Géza neve semmit nem mond ma, pedig jó ideig ugyanolyan ismert volt Európában, főként Párizsban, mint a legnagyobb festők. A bábművészet valamennyi jeles ókori kultúrában a felnőttek szórakozása volt és a színház komoly riválisa. Később is népszerű maradt, elmondta mindazt, amit az időnként gúzsba kötött társművészetek nem mondhattak el. Mára nálunk vasárnapi matiné lett, gyereklekötő egy délelőttre. Pedig még a XX. században is a már említett nagy művészek művelték. Blattner ugyanilyen nagy művész volt, elismert festő, gazdag világú. A bábművészet atyja, a legfontosabb technikák kidolgozója, az Arc-en-Ciel, azaz a Szivárványszínház működtetője a Montparnasse-on, ahol társulatával megújította a XX. századi francia és európai bábművészetet.
Tíz perc múlva három, szakad a havas eső, lucsog a város, cuppognak a léptek Bajor Gizi most is megkapó kertjében. Még délelőtt sem volt a kapun információ sem a kiállításról, sem a megnyitóról. Annyit sikerült kihúzni valakiből, hogy talán 3-kor lesz. Odamegyek talán háromra. A kapun feltűnt a kiállításról egy lapocska, ám semmi a megnyitóról. Bemennék, nem engednek. 'Kis csúszás lesz.' Hogy mennyi, senki nem tudja, de ez a korábbiak fényében nem meglepő. Esdve nézek az ajtónállókra. Megszánnak. Loholok. Nagy terem ajtaja nyitva, szlovákul beszélnek, ez az egyéb rendezvény. Mellette kicsiny szobácska, benézek, tucatnyi (ennyi, később megszámoltam) báb. Csak nem ez a kiállítás? - nézek körül hitetlenkedve. De. Reflektor ég, kamera veszi a bábukat, mögé sompolygok, kerülgetem a fehér derítőt, bukdácsolok a zsinórokon. Nem hiszek a szememnek. Ez a Blattner-kiállítás? De hol van itt Blattner? Hol a bábutenger? A falakon két tucatnyi fotó: Blattner családdal, bábokkal, színpadkép, apró plakát 1932-ből, szórólap. Középen pár ornamens, rajtuk néhány báb. Vitéz László az ajtóval szemben üldögél, ő Blattneré, és még tán három figura. A többi néhány a pályatársaké: A. Tóth Sándoré, Kolozsváry Zsigmondé, Csáky Istváné. Az ajtón rövid ismertető, ez minden. Nem lógnak játékosan a mennyezetről babák, nem ülnek a padlón hányavetin, nem villódznak fények, nincs paraván kis jelenettel. Komolyan, felnőttes egykedvűséggel állnak, ülnek megadóan egy-egy oszlopon. Kevés az anyag, unalmas, statikus az elrendezés, semmi ötlet, játékosság. Semmi a csodás fantáziavilágból, alkotóik lelkesültségéből. 'Blattner kézzel készített bábuja', így a felirat. De hogyan készült? Ábra, leírás, kép, fotó a folyamatról, a műhelyből, a technikákról, az előadásokról egy szál sem. Mást vártam. Többet, vidámabbat a bús novemberben. Kis kedvcsinálót a télhez. Valamit.
Blattner Géza a Belvárosi Színházban a Balázs Béla vezetésével működő művészcsoportban működött, Wayang játékok címmel szecessziós felnőtt bábelőadást mutatott be oldalról zsinórokkal mozgatott síkfigurákkal. 1925-ben Párizsban bábszínházat, s hozzá társulatot szervezett. Játszott marionettel, billentyűs bábokkal, kesztyűs és pálcás bábukkal, művelte az árnyjátékot is. Új technikai módszereken dolgozott, például billentyűs marionettekkel mutatta be Ádám és Éva középkori misztériumjátékát. Mintegy hetvenöt bábjátékot, számos bábot, új technikákat alkotott.
Mindebből ezen a kiállításon - sajnos - semmi nem látszik.
