Vukán György zeneszerző hangulatos, sokat ígérő muzsikájára indul az előadás. Cimbalom, hegedű, klarinét, tuba és tangóharmonika úgy idézi meg Krúdy világát, hogy közben átvezet a XXI. századba is. (Ugyanilyen szellemben fogantak Menczel Róbert díszletei és Gyarmathy Ágnes jelmezei is.) Vukán kompozíciói tele vannak mindazzal a "mézédes, mélybarna mélabúval", ami Krúdyra annyira jellemző, s azzal a nyugtalan szenvedéllyel, ami a mai kor velejárója.
A rendező akár merészebben is támaszkodhatott volna Vukán zeneszerzői zsenialitására, s akkor a zene minden bizonnyal több helyen is átsegítette volna a döccenőkön. Mert Krúdy hibátlanul szabatos, páratlanul érzékletes, hosszú mondatokat teremtett, de mint ahogy azt Sükösd Mihály is írta, nem volt poeta doctus. S hát legyünk őszinték: A vörös postakocsi nem színpadra termett mű. S bár a mai szereplők váltig hangoztatják, hogy harmincöt évvel ezelőtt elementáris siker volt az előadás, e sorok írójának emlékezete ezt nem osztja. Hivatkoznak Darvas Iván és Halász Judit alakítására. Darvas, aki akkor harmadik évadját kezdte a Vígszínházban, bármit eljátszhatott, a közönség tódult érte (nem is volt jó Alvinczi Eduard); Halász Judit pedig nehezen birkózott meg Esztellával, vértelennek bizonyult.
A mostani előadást (néhány kivételtől eltekintve) a színészek tartják a vállukon. Lukács Sándor (Alvinczi Eduárd) kifejezetten hamuszürkére sminkelt arccal, egy kicsit életunt, kicsit mazochista várurat formál meg, aki maga sem hiszi el, hogy valaha is meg tudja hódítani Esztellát. Mindezek ellenére Lukács magával ragadja a nézők tekintetét. A még egyetemi hallgató Danis Lídia (Esztella) különös jelenség, vannak remek néma pillanatai, amelyek sokkal beszédesebbek, mint amikor a szövegét mondja. Ígéretes tehetség. Kamarás Iván (Rezeda Kázmér) képtelen kilépni a spleenes amorózó szerepkörből (pedig lassan már ki is öregszik belőle). Jórészt semmit sem lehet kiolvasni összeszűkített tekintetéből, viszont amikor ártatlan, tágra nyílt szemmel hazudozik Esztellának, elárulja, hogy semmit sem tud Rezeda Kázmérról, fogalma sincs a szerepéről. Épp akkor hiányzik belőle a hazug cinizmus s még annyi minden más emberi érzés megformálásának lehetősége. |
