MU Színház április 13A Galériában Mezei Erzsébet képzőművész "Kötéltánc" című kiállítása nyílik (18 órakor nyitja meg Péter László grafikusművész), ezután a kiállításhoz kapcsolódóan a színházteremben Zenerajz performance kezdődik. Közreműködnek Bicskei Zoltán - rajz (Magyarkanizsa), Grencsó István - szaxofonok, basszusklarinét, fuvola (Budapest), Mezei Szilárd - kaval, brácsa, ütőhangszerek (Zenta). 20 órától, ugyancsak a színházteremben, Várszegi Tibor játssza, táncolja, A mennybe vitt leány című - egy székely népballada és Palkó Tibor Felajánlás című képe alapján készült - "monodrámáját".
Mezei Erzsébet
Székelykevén született 1947. január 29-én. Ősei bukovinai székelyek, akik 1883-ban települtek az Al-duna vidékére magukkal hozva egy sajátságos hagyomnyvilágot, nyelvezetet, dalkincset, életformát. Ebben a környezetben nőtt fel, majd az óbecsei Todor Dukin Gimnázium tanulója lett. Az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakán szerzett oklevelet 1971-bewn. Azóta Zentán él és tanít. A tanárkodáson kívül a képzőművészet területén szervezőmunkát is végez. 1995-től az esztergomi Piktor képzőművészeti tábor és művésztelep, valamint 1999-től a Zentai Művésztelep grafikai műhelyének művészeti vezetője. Grafikával fokozottabban 1989-től foglalkozik. Leggyakoribb kifejezőeszköze a monotípia, montázsgrafika és a hidegtű. Első bemutatkozó kiállítása 1991-ben Újvidéken volt. Ugyanebben az évben Kecskeméten a Katona József Grafikai Pályázaton három pályamunkája a Lakitelek Alapítvány különdíját nyerte el. 1996-ban TAKT díjat, majd 1999-ben FÓRUM képzőművészeti díjat kapott.
***
Várszegi Tibor:
A mennybe vitt leány
- Judika szép leány című székely népballada és
Palkó Tibor: Felajánlás című képe alapján
Írta, játssza, díszlet, film: Várszegi Tibor
Zeneszerző: Mezei Szilárd
Zene: Mezei Szilárd Trió
Az előadás címe egy székely népballadakör címének átvétele. A balladakör történetét 15 különféle szövegváltozatban sikerült összegyűjteni. A történet szerint egy kislány, akit egyes változatok Judikának, mások pedig Márton Szép Ilonának neveznek, meghal, mielőtt férjhez menne. Mielőtt meghal, nagy fájdalmában, keserűségében és szomorúságában édesanyját kéri, hogy sirassa meg. Édesanyja pedig megsiratja, és siratóénekében menyasszonynak nevezi, mert, ha halála miatt nem is mehet férjhez, Jézus menyasszonya lesz ő.
De mit jelent meghalni? Az előadás egésze ezt a kérdést járja körül. Az egymást követő jelenetek, nem a ballada történetét vezetik végig, hanem a ballada értelmezése kapcsán felvetődő kérdésnél időznek. Mert meghalni nem pusztán fizikailag lehet. Ha kell, akár naponta többször is szükségünk lehet rá. Megtanulni lemondani mindarról, amiről úgy gondoltuk, hogy szükségünk volt rá, amiben nem vettük észre saját hibánkat vagy bűnünket, ha az újjászületés érdekében valóban lemondunk minderről, az nagy fájdalommal, keserűséggel és szomorúsággal jár. Aki megtanul meghalni, annak van képessége a lenni-tudásra.
Ennélfogva az előadás azt az utat keresi, ami a szomorúság után következik. Az ősi magyar indítékok felé fordulva, ám nem muzeális értéknek tekintve a hagyományt, Ezékiel prófétával együtt keresi az üdvösséget: ?? szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!" (Ezékiel 18.13.)
Támogatók: NCA
forrás: MU Színház
