(MTI) - Zene, humor, érzelmek, látvány - minden együtt van ebben a darabban ahhoz, hogy elvarázsolja a közönséget - véli Molnár László, aki szerint az Én és a kisöcsém sajátos műfajt képvisel: bár operettként aposztrofálják, "vegytisztán" nem nevezhető annak, mint ahogyan vígjátéknak sem tekinthető.
"Ez egy zenés társasutazás" - jegyezte meg a rendező, emlékeztetve arra, hogy a darabot többnyire kamaraszínpadon, szerény díszlettel, kevés szereplővel játsszák. Szolnoki adaptációja így nemcsak a zenés produkciót először rendező Molnár László számára jelent kísérletet, hanem szakmai szempontból is eltér a megszokottól, hiszen a Szigligetiben "nagyoperettes" köntösbe bújtatták a darabot.
"Az elején még én magam sem voltam róla meggyőződve arról, elbír-e majd a mű ennyi színt, látványt és külsőséget. Ám ma már látom, hogy bőven elbírja" - tette hozzá a rendező, aki saját bevallása szerint nem szereti a komor, sötét, "bányaszagú" színházat. Az ő olvasatában a színház szép, ezért törekszik minden rendezésében e szépség megvalósítására.
Mostani munkája során a szakmai stáb tagjaiban és a zenés műfajban otthonosan mozgó társulati tagokban egyaránt remek segítőtársakra talált. Ennek köszönhetően jó hangulatban, nyugodt légkörben, gördülékenyen zajlottak a próbák.
A számtalan népszerű slágert felvonultató zenés darab főbb szerepeiben Kertész Marcellát, Barabás Botondot, Vásári Mónikát, ifj. Jászai Lászlót, Zelei Gábort, Horváth Gábort, Jankovics Annát, Lugosi Claudiát és Harna Pétert láthatja a szolnoki közönség. A díszlet Juhász Katalin, a jelmez Debreceni Ildikó, a koreográfia pedig Sebestyén Csaba munkája. Közreműködik a Szigligeti Színház Tánckara és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar.
