| Abszurd. Az egész. De komolyan. Hogy valaki képtelen felöltözni, vagy hogy egy másik lisztet eszik. És az egész. Egy pici tér, mely egy apró szobát formázva az egész világot jelenti néhány fiatalnak. Mintha éreznék, hogy baj van, de már nem keresnék a kiutat. Csak úgy, mint a valóságban is oly sokan. Kolos, Gerda, Csabi és Tamara tehetetlen, leginkább szánalomra méltó véglények csupán. Pedig a látszat egyáltalán nem ezt mutatja. Csak néha. Majdnem mindig. |
 |
 |
|
|
Kolos (Szabó Domokos) például amellett, hogy fejest akar ugrani saját pólójába és hogy képtelen fegyelemre tanítani a zokniját, fotós és szerelemes. Gerda (Bacskó Tünde) pedig rémesen igyekvő. Néha olyan, mintha ő még megpróbálna tenni valamit az örök sivárságba süllyedés ellen. Mondjuk, amikor almadíszt készít szögekből és almákból. Rettentő kreatív, mint ahogy Kolos öccse, Csabi (Nyitrai Illés) is. Ő állóművészettel tervezi majd ámítani az Egyesült Államok népét. Zajlik az élet, csak úgy mindennaposan. Aztán egyszer csak megjelenik Csabi új barátnője, Tamara (Török-Illyés Orsolya). Egy furcsa lány. Nem igazán lehet tudni, hogy egyfolytában be van szívva, vagy csak nagyon laza. Az viszont biztos, hogy jól bekavar Kolos és Gerda szerelmébe. Szegény Csabi meg, aki egyébként is többnyire szótlan, nem igen tesz ellene semmit. |
 |
 |
|
|
A fiatal és tehetséges Hajdu Szabolcs kísérlete sok helyütt igen találó és nem kevésbé mókás. A "minimum-komédia", ahogyan aposztrofálta e kis társaság, idegen nyelven hangzik el. És maga a rendező tolmácsolja a nézőknek a jelentőségteles halandzsát hihetetlen humorral teli, miközben egy visszatérő dallamot pötyög szintetizátoron. A kissé hosszúra nyúló előadás amellett, hogy rém szórakoztató, még el is mesél valamit a mai punnyadó fiatalság életfoszlányaiból. Persze a maga szélsőséges, morbid és abszurd valójában az előadás résztvevőinek élményei, improvizációi alapján. És filmes "múltját" sem tagadhatja le a rendező - mely reményeim szerint jelenné és jövővé érik -, ahogyan képekben, színes függönyök takarásával, be-beszűrődő fényekkel ábrázolja e meghasonlott kis világot. |
 |
 |
|
|
A 8. Alternatív Színházi Szemlén legjobb előadás megosztott díját is elnyerte. Hajdu Szabolcsnak nem ez volt az első színházi rendezése. Korábban már írt egy szintén nagyon abszurd darabot, Aranyszögekkel kivert hazugságok címmel, mely egy öngyilkosról szólt, aki azért akarja megölni magát, mert nincs pattanása. Rövidfilmjeiből és első, Macerás ügyek című nagyjátékfilmjéből is kiderült, hogy Hajdu Szabolcs egy izgalmas, új és maradandó színt visz a művészeti életbe. Ennek ékes bizonyítéka a Tamara is, mely ha küszködik is apróbb hibákkal, azért megmutatja a feltörő kreativitást és tehetséget mind a rendezőben, mind pedig az ösztönösen kiváló színészekben. Fotó: Peti Péter |
