Zónává alakul a Zsámbéki Színházi Bázis

Az alaptörténet követi a Sztrugackij-novella és a Tarkovszkij-film vonulatát: valamikor 20 évvel ezelőtt ismeretlen, hatalmas erők ? földönkívüliek, angyalok, ki tudja? ? látogatták meg a bolygónak ezt az Isten háta mögötti szegletét, s egy pillanat alatt eltüntették az ott lakókat. A terület Zónává változott, a földi fizikának ellentmondó különös ? és szinte minden esetben gyilkos ? belső törvényekkel a külvilág elől szigorúan elzárva. Csak Sztalker és a vele hasonszőrűek reszkírozzák meg ? a Zónában talált földönkívüli itemekért kapott nyomorúságos keresmény reményében ? a behatolást, s olykor-olykor útitársak becsempészésére is sor kerül, némi baksisért. A Zóna ugyanis titokzatos tulajdonsággal bír ? közepén, a cirill-betűs varázsjelekkel telepingált Szobában (Kómnata) állítólag teljesülnek a legtitkosabb álmok, vágyak.

 

A darab világa a XXI. század elejének magyarországi viszonyaira hajaz. Ehhez képest a történetbeli Zóna a Bázis. Vannak-e lehetőségeink, vagy sem? Jogosan panaszkodunk, vagy talán csak rinyálunk? Van-e remény, vagy az csak valami idegenszívű aknamunka? Az emberi alaptevékenységek tisztességes (és itt a hangsúly a már senki által pontosan definiálni nem tudott tisztességen van!) folytatásához is minimum szentnek kell lennünk. Van ez a Sztalker, aki azzá válik. És mi? Egyáltalán És mi? ? kérdezik a darab alkotói.

 

Az előadásban Szinovál Gyula, a rendező, Jámbor József, Erdei Péter, Dóka Tilda és Tóth József szerepel.