Idén a gyermek- és ifjúsági színházi kategória kritikusdíjáról öttagú grémium döntött Keszte Bálint, Ölbei Lívia, Papp Tímea, Puskás Panni, Stuber Andrea részvételével. Szavazataik alapján az Örkény Színház Klara és a Nap című előadása lett az évad legjobbja.
Professzionális színházi jelenetsorok és húsba vágó kérdésekről szóló nyitások váltják egymást az ÖrkényKÖZ Klara és a Nap című előadásában. Fodor Orsolya, Neudold Júlia és Hajós Zsuzsa koncepciója – amelyet Zsigmond Emőke, Szandtner Anna, Bárnai Péter, Főglein Fruzsina, Milovits Hanna és Kabdebon Dominik bábokat is használva vezetnek elő – egyszerre ad lehetőséget a diákoknak az érzelmi bevonódásra és a közös gondolkodásra. Az Örkény Stúdióba belépve a diákok 2082-ben, a Nap nevét viselő közösségi házban találják magukat, ami biztonságos keretet ad az előadás fókuszának vizsgálatához. „A mai világban már nem lehet döntéseket meghozni a fiatalok feje fölött” – hangzik el a történet elején, igaz, ez a „mai világ” a távoli jövőre vonatkozik, de a fiatalokhoz fordulás gesztusa és a gondolataik meghallgatása a mi jelenünkben történik meg. A technológia fejlődésének gyorsasága és az ezzel járó erkölcsi kérdések, valamint az elmagányosodás veszélye pedig egyre aktuálisabbá teszik az előadást.
A kuratórium tagjai az előző évhez hasonlóan nyilvánosságra hozzák azoknak az előadásoknak a listáját is – indoklással, ábécésorrendben –, amelyek versenyben voltak a díjért.
ABC – BetűJáték – Mesebolt Bábszínház, Szombathely
A Mesebolt Bábszínház Bartal Kiss Rita rendezte előadása paradox módon jóformán szavak nélkül: a hang, a mozgás, a ritmus, a fények, az animáció teremtő erejében és a cirkusz műfajára jellemző kiszámíthatatlanságban, a három különböző habitusú színész, Gyurkovics Zsófia, Varga Bori, Kovács Bálint koncentrált összjátékában bízva meséli el a nyelv, a költészet, az irodalom születésének történetét, amelyben az ige folyton testté és a test igévé lesz; és amely az emberré válás története is egyben. Mintha az alkotók szemérmes, az érzelmeket humorban oldó vallomása lenne ez a bemutató: hódolat annak a kultúrának, amelynek középpontja a mostanában megszűnni látszó Gutenberg-galaxis. Az ABC – BetűJáték hat éven felüli közönsége figyel, ráismer, és zengi az ABC-t.
Kék órák – Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház
A Kék órák írója, Eva Rottmann színház-pedagógiát tanult, ami érezhető a Kolibri Pincében bemutatott darabon. Azonban az oktató-nevelő szándék nem írja felül sem a történetmesélést, sem a teatralitást. Mert ez bizony egy didaktikus darab, de az a fajta, amire nagy szükség van, hiszen mindenki túlesett azokon a nyomasztó tinédzseréveken, amikor a biológiai óra nem ketyegett szinkronban az érzelmi és pszichés belső időjelzőkkel. És leginkább azért nem, mert a külső megfelelési kényszer, a csoport leghangosabb tagjaihoz való igazodás gyakran elviselhetetlen terhet tesz fiúkra, lányokra egyaránt. A Kiss Márton rendező, Horváth Péter dramaturg, Polgár Péter látványtervező, Sulyok Benedek zeneszerző, a színpadon pedig Csernák Norbert és Nyirkó Krisztina, illetve Ruszina Szabolcs és Grisnik Petra összetételű alkotócsapat nem egyszerűen szembesíti ezzel, de fel is szabadítja alóla a tizenéves, sőt a szülő és pedagógus nézőket is, és úgy engedi őket haza, hogy merhetnek beszélni iskolai problémákról, rossz érzésekről, szerelemről, szexről.
Nem félünk a sötétben – Budapest Bábszínház
Gajda Anna és Podlovics Laura szövege zavarba ejtően pontos képet fest a tinédzserek hétköznapi tapasztalatairól. Az előadásban a 16 éves Aida történetét követhetjük végig, akivel semmi rendkívüli nem történik. Az előadás mégis rendkívül érzékenyen mutatja be a tizenévesek hétköznapi szorongásait, a megnyílástól és a jövőtől való félelmeiket. Erdős Lili gesztusaiban hozza a zárkózott fiatal lányt, aki mégis erejét megfeszítve próbál kapcsolódni a környezetéhez. A látványtól a színészek, Bartha Bendegúz, Pájer Alma Virág, Csarkó Bettina, Márkus Sándor, Szolár Tibor játékáig az előadás minden összetevője azt a célt szolgálja, hogy a néző megértéssel tudjon fordulni a fiatalok által megélt nehézségekhez. A Nem félünk a sötétben megnézése után már sokkal nehezebb legyinteni a tinédzserek problémáira.
Szegény Dzsoni és Árnika – Mesebolt Bábszínház, Szombathely
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikáját felolvasni közös élvezet szülőnek és gyereknek. A helyzet nehezebb, ha az együttlét csak virtuális, és a mesemondás a távolból, Skype-on zajlik. A Mesebolt Bábszínház előadása érezhetően ilyen helyzetet modellál. A telefon egyik végén a Varga Bori-hangú kislány. A másikon az apa, egy kietlennek ható lakásban szülői leleményességgel kelti életre a mese hőseit. Östör király egy nagy fülű bögre. Árnika csinos, virágos csésze. Csípő- és harapófogók válnak alattvalókká, görbe esernyőfogantyúba szuszakolt alma boszorkává. A Kolozsi Angéla írta feldolgozás, Kovács Géza rendezése és Lukács Gábor színes, energikus tárgyanimációs játéka szurkolóvá tesz bennünket. Nemcsak Dzsoninak és Árnikának drukkolunk, hanem az apukának is.
Szülőjavító – Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Káva Kulturális Műhely
Tartalmas, fajsúlyos és minden elemében hiteles a Káva Kulturális Műhely és a Kolibri Színház közös produkciója, a Szülőjavító, amelyet Róbert Júlia írt és Vidovszky György rendezett. Az előadás a szabadság határait kutatja, e kutatásba bevonva a tizenéves fiatalokat is, akik egyszerre vágynak a szüleiktől való függetlenedésre és a szüleik által nyújtott biztonságra. A főszereplő Benedek (Benkő-Kovács Gergő nagyszerű alakításában, mellette Gyombolai Gábor, Boznánszky Anna, Fehér Dániel játszanak) életében a szabadság magánnyal, szeretetlenséggel jár. Történetén keresztül a diákok könnyedén és rendkívül aktívan kapcsolódnak az előadás témafelvetéseihez. Egyértelmű válaszok persze nincsenek, kínzó kérdések annál inkább, amelyeket az előadás után hazaviszünk, és még sokáig gondolkozhatunk rajtuk.
Tiszavirág (meg minden, ami véletlen eszembe jutott valakinek a születésnapján) – Ciróka Bábszínház, Kecskemét
Kreatív, eredeti és nem utolsósorban rendkívül vicces a Ciróka Bábszínház Tiszavirág (meg minden, ami véletlen eszembe jutott valakinek a születésnapján) című előadása, amelyet Keller-Dénes Emőke, Fülöp József és Hrisztov Toma játszanak. Varsányi Péter, aki az előadás írója és rendezője is egy személyben, annyira szabadjára engedte a fantáziáját, amennyire csak lehetett, és ez egy igazán szokatlan, egyedi hangvételű produkciót eredményezett. Ugyanez az egyediség tükröződik az előadás látványvilágában, amelyet Maróthy Anna Zorka, Lengyel Viola álmodott meg. Fontos érdeme még a Tiszavirágnak, hogy benne az alkotói szabadság tartalommal párosul: arról mesél a gyerekeknek, hogy milyen az élet, és hogy melyek azok az apró dolgok, amikért élni érdemes.
Vacok – Budaörsi Latinovits Színház
A csecsemőszínház műfaja két évtizede köszönt be Magyarországra a Kolibri Színház Todájával. 20–25 perces produkciókról van szó, amelyeket játék követ a nézőkkel, kiknek életkora a pár hónapostól a háromévesig terjed. A babaszínházban az alkotók egyszerű eszközöket használnak: ének, zene, ritmus, mondóka, élénk színek, változatos formájú tárgyak. Mostanra pedig ott tartunk – amit a budaörsi Latinovits Színház kitűnő, akár revelatívnak is mondható Vacok-előadásán, Szőts Orsi, Fröhlich Kristóf és alkotótársaik munkája láttán konstatálhatunk –, hogy az aprók színháza úgy bővül, halad a világgal, ahogy az apró nézők világa is. Példának okáért: nemcsak a cica, a kutya hangja természetes és ismerős benne, hanem az induló autóé, a repülőé vagy a fénymásolóé is.
