A leginkább a Sail című számáról ismert amerikai Awolnation zenéjére kezdett el újra egybegyűlni pénteken a Sziget népe. Majd őket a görög származású, indie-electro díva Marina Lambrini Diamandis követte a Nagyszínpadon, walesi zenekarával, a Marina and the Diamonds-zal. Az énekesnő gondoskodott róla, hogy egy perc se teljen unalmasan. Nem lehetett nem rá figyelni. A viszonylag korai időpont ellenére még a kordonokhoz támaszkodó, a fűben ücsörgő, telefont nyomkodó embereket is felrázta. Gyakran ki is szólt a közönségnek, hogy érdeklődjön a hangulat állapotáról. Az igazi rajongók már kívülről fújták az idén tavasszal megjelent Froot című album dalait, de a nagy sikerű Primadonna és a Forget is elhangzott mindannyiunk örömére.
Fotó: Gottscháll Gergő
A Sziget Fesztiválköztársaság ?szabályai? szerint minden este 7-től más témájú buli van, a közös lufireptetés, a buborékfújás, a zászló és a konfetti után pénteken color partyt tartottak. A leglelkesebb partyarcok a szivárvány színeiben pompázó festékporokat különböző mintázatokban kenték az arcukra. De az igazán nagy attrakció az volt, amikor a közös visszaszámlálás után az Irie Maffia Sziget himnuszára szétszórták az összes festéket. Igazi színkavalkád alakult ki. Egyesek utána rohantak mosakodni, a legtöbben azonban egész este büszkén viselték a hajukban keletkezett színes melírokat. A hangulatot tovább fokozta a fél 8-kor kezdő angol Kasabian erőteljes hangzású koncertje, akik 48:13 címet viselő albumukat turnéztatták.
Fotó: Kálló Péter
Azt est fénypontja pedig az ifjú kora ellenére világszerte elismert svéd lemezlovas, Avicii bulija volt. Amikor a Waiting for love felcsendült, akkor már valamennyien tudták, hogy a színpad közelében van a helyük. A DJ korosztálytól és zenei stílustól függetlenül mindenkit megmozgatott. Bár a dalok közt elég szűkszavú volt, az összes megnyilvánulását szomjasan itta a közönség. A feldolgozások és a legújabb számok sikere mellett a Wake me up-ra, a Levels-re, és az I could be the one-re volt a legnagyobb buli, amikor mindenki egyszerre ugrott fel a vérpezsdítő ritmusokra. Avicii a Sky című számával búcsúzott tőlünk, miközben az égből apró, díszes fóliadarabokat szórtak ránk. Ekkor talán mindenkiben felmerült a gondolat, akárcsak egy pillanatra is, hogy mi lenne, ha a Sziget egész évben köztársaság lenne.
