A Színház és Tudás (SziTu) projekt legfőbb célja, hogy a Miskolci Nemzeti Színház a város oktatási intézményein keresztül hosszú távon kapcsolódjon be Miskolc szellemi életébe, és hogy a generációk közti párbeszédet előmozdítva nyitott társadalmi diskurzusokban meghatározó szerepet vállaljon.
A miskolci színház kiemelten fontosnak tartja, hogy egy átgondolt színházi nevelési program keretében az előadásainkon túl is megmutassa a színházi alkotás hétköznapi oldalát, azokat a munkafolyamatokat, amelyek a közönség soraiból nem feltétlenül láthatóak.
A SziTu projekt a projekt szakmai vezetője, és egyben a Kurázsi mama és gyermekei rendezője, Rácz Attila számára a ?beavató színház? egy nyitott előadásformát jelöl, amelyben a játszók a rendezővel közösen, két irányba haladva, egyfelől feltárják a drámai szöveg különböző jelentésrétegeit a közönségnek, és ismertetik az adott mű keletkezéstörténetét, másfelől pedig a konkrét drámai helyzetek kapcsán felmutatják a színházi alkotófolyamatok alapvető művészi problémáit. A rendező célja szerint a beavató színház egy olyan esemény kíván lenni, aminek befogadói tapasztalata nemcsak esztétikai, hanem pedagógiai természetű is.
Brecht életműve a középiskolai törzsanyag része, és mint ilyen mérföldkő a XX. századi irodalom és színházművészet történetében. A Kurázsi mama gyermekei a fasizmus elől menekülő szerző háborús darabja, ami a kontinens legnagyobb vallási konfliktusában egy megélhetésért küzdő anya és kalmárasszony drámai élethelyzeteit jeleníti meg. A XVII. század és azon belül a harmincéves háború interpretációs lehetőségeinek brechti felvázolása még ma is forradalmian új intellektuális kísérletnek tűnik, és ezért a fiatal generációk útkeresésének, színházművészettel való ismerkedésének fontos próbatételévé válhat.
(Forrás és fotó: Miskolci Nemzeti Színház)
