Milyen élmény volt, amikor először láttad a Brian életét?
Furcsa volt, hogy végre olyan humorral találkozom, amit értek és szeretek. A filmet a Magyar Televízióban láttam valamikor a nyolcvanas években, amikor a Szeszélyes évszakok is futott. Eztt szintén szerettem, de nem voltak benne annyira árnyalt és finom poénok, mint a Brian életében. Korábban láttam ugyanott a Gyalog galoppot is, az csigázta fel az érdeklődésemet az angol abszurd humor iránt. Aztán jött a Brian élete, amiről már akkor azt gondoltam, hogy ez a csúcs, amit a Monty Python el tud érni. Tényleg ez lett a csúcs, a filmópusz, amit véleményem szerint azóta sem haladtak meg.
Két szerepet is játszol a Nem a Messiás című darabban, Lorettát és Bent. Mesélnél erről a két szereplőről?
Loretta az oratorikus műben a Júdea Népe Front egyik aktivistája, egy férfi, aki nő szeretne lenni. Legszívesebben átoperáltatná magát nővé, amiről van is egy nagyon szép dala ?Ha én lányka lehetnék? címmel: ezt már nagyon várom, mivel ez az egyik kedvencem. Ben pedig az, aki Briannel találkozik a keresztre feszítés előtt. Nagyon nehéz leírni ezt a két szereplőt, mert ez egy oratorikus vígjáték, tehát nem azt fogja a néző látni, amit a filmben látott. A hallgatóságnak az a dolga itt, hogy lehetőleg nagyon jól ismerje a filmet, és azokon a poénokon, amit a kórus és a zenekar megidéz, jól szórakozzon, észrevegye bennük az alapműre vonatkozó utalásokat.
Oratóriumban még nem játszottál. Milyen érzésekkel állsz neki?
Én nagyon várom, nagyon örülök neki, hogy benne lehetek egy ilyen projektben. Hála Szomor Györgynek, azokat a szerepeket játszhatom el, amiket az eredeti műben Eric Idle, a darab szerzője játszott. Ez elsősorban nem énekesi, hanem színészi feladat lesz, de jó alkalom arra, hogy az ember tudjon egy kicsit villogni azzal, hogy egy aprónyit tud ilyen operai szinten is énekelni.
