Több mint 30 évvel ezelőtt, a ?80-as évek elején játszották utoljára Miskolcon A titkos házasságot. Ha valaki szeretne előre készülni az előadásra, semmiképp ne válassza kalauznak az Operák könyvét, a készülő előadás ugyanis nem hasonlít egyetlen korábbi verzióhoz sem. Hábetler András operaénekes örömmel vállalta Kiss Csaba direktor felkérését, hogy rendezőként is mutatkozzon be a miskolci közönségnek, a darabot pedig a lehetőséggel együtt kapta, ám hogy még izgalmasabb legyen a történet, feljavította ?itt-ott?. Az előadás Miskolcon a hagyományteremtés szándékával készült.
Az évenként megszokott egy nagyszínházi operaprodukció mellett a kisebb léptékű kamaraoperai műveknek is teret ad a színház, így a vígopera műfaja is több figyelmet kaphat. Bozóki Mara szellemes, a két felvonás közti átalakulása, Vida Zoltán fénytervei és a szokatlan módon használt videotechnika (Hajdufi Péter munkája) nagyban hozzájárulnak az előadás látomásszerű különlegességéhez.
? Legendás a darab története, a premieren úgy tombolt a közönség, hogy nyomban még egyszer el kellett játszani az egészet. Ám ez 1792-ben volt, ma viszont már látjuk, hogy Mozart vagy Donizetti vígoperái bizony sokkal jobbak. Úgy éreztem, sokkal érdekesebbé lehet tenni, ha átalakítjuk ? beszél az okokról és megoldásokról Hábetler András. ? Így a recitativók helyére prózai betéteket írtam, és megváltoztattam a dramaturgiát is: a darab elején a mában járunk, ez adja a keretet. Itt történik valami, ami elindítja a cselekményt. Maga az opera egy álom, egy utolsó kívánság lebegésében játszódik. Így racionálissá válik, hogy irracionális dolgok történnek benne ? mondta az operaénekes, aki a nagy sikert aratott 2013-as Figaro házassága után most másodszor vállalt rendezést.
A barokk opera zenei megújítására pedig egy barokk szokást választott, a pasticciot, ami bátran idéz, emel át zenét, áriát más szerzőktől, például Mozarttól, Monteverditől, Händeltől, Vivalditól.
? Olyan szerzőktől kerültek be részletek, akiket ismerhetett Cimarosa, illeszkednek az eredeti zenei közegbe, egy-egy ária olyan katarzispontot jelenthet, amely eddig hiányzott a darabból.
Ilyen az idősebb és csúnyább, emiatt sokszorosan megalázott nővért, Elisettát játszó Fodor Beatrix egyik áriája, amit Vivaldi Griseldájából ismerhetünk, az Agitata da due venti ? a rendező szerint a barokk zene legszebb és legnehezebb áriája, amit persze áthangszerelve, új, Hábetler-szöveggel hallhattunk.
? Valóban nagyon nehéz ária ? fogalmaz Fodor Beatrix ? mint ahogy nehéz prózát is mondanom, mert az énekesek egészen másképp működnek, másra figyelnek a színpadon, mint a színészek. Sokat köszönhetünk Máhr Áginak, akinek prózai szerepe egyébként nincs benne az eredeti darabban, és aki tudásával, egy-egy mondatával átsegített minket a legnagyobb nehézségeken. Persze, neki sem könnyű, mert ő is kapott egy áriát ? mondja a szoprán.
Lelkesen meséli, hogy a rendező jó szándékával, gondolati vezetésével és emocionális hozzáállásával a legkülönbözőbb habitusú művészekhez is megtalálja kulcsot. Ez a fajta összehangoltság, egymásért szorítás, a kohézió jellemző volt az egész próbafolyamatra. Ez igaz a Figaroban már összeszokott neves operaénekesekre ? Bucsi Annamária (Carolina), Szolnoki Apollónia (Serafina), Kiss Tivadar (Paolino), Kovács István (Gróf) ? éppúgy, mint miskolci művésztársaikra ? Eperjesi Erika (Carolina), Cser Ádám (zenei vezető) ?, a zenekarra és a műszakra is.
? Nagyon fontos, hogy megvan köztünk a bizalom ? folytatja Fodor Beatrix gondolatát a rendező. ? Az énekesek engedik magukat terelgetni, tanítgatni, én pedig hiszem, hogy értik, mit szeretnék. És tudom, a végén olyan pluszt tesznek hozzá, amit én már nem is tudnék kérni. Eljön az a pillanat, amikor a sárkányrepülő kötelét el kell engedni, mert már magától repül. Nálunk is eljött ez a pillanat. Ők repülnek, én pedig, mint beugró énekes, igyekszem utánuk?
A beugrás nem ritkaság a zenés színház világában, és vannak is énekesek, akik tudják Geronimo szerepét ? de a Cimarosa-félét. Azt viszont nem lehet elvárni, hogy valaki három nap alatt tanuljon meg sok, vadonatúj prózai szöveget, illeszkedjen be egy mozgalmas, technikailag sem egyszerű előadásba. Egy ember volt, aki tudja az egész Hábetler-féle előadást: Hábetler András.
? Én ?előmutogatós? rendező vagyok. De most, amikor szereplőként mentem fel a színpadra, pokoli volt. Azt éreztem, hogy nem vagyok benne, azzal voltam elfoglalva, mindenki jó helyen áll-e... ? meséli, de ez a fajta ?kint is vagyok, bent is vagyok? állapot gyorsan oldódik.
? Nagyon élvezetes színészi feladat nekem Elisetta ? fűzi hozzá Fodor Beatrix - mert van benne spiritusz. Hihetőnek kell lennie a próbálkozásainak, hogy hátha mégis elveszik feleségül. És amikor újra és újra megalázzák a ?nemmel?, akkor egyszer csak lehullik róla a megfelelni vágyás, akkor válik önazonossá és szabaddá. ? Hogy lehet-e így happy and? ? kérdez vissza. ? Bizonyos módon igen. Kisimulnak a hullámok, minden a helyére kerül. Lehet, hogy nem úgy történik minden, ahogy mi szeretnénk. Mégis: jól történik.
Csörnök Mariann
