A produkciós iroda idei első bemutatója a Jadviga párnája volt Ónodi Eszter és Pál András főszereplésével. A darabot egy hónapja mutatták be, eddig mik a tapasztalatok, mennyire szereti a közönség?
A Jadviga párnája rendkívüli vállalkozás: nagy feladat volt színpadra vinni a magyar irodalom elmúlt harminc évének egyik legmeghatározóbb alkotását, hiszen egy elég nagy időszakot felölelő regényről beszélünk. Szerencsére Závada Pál nagyszerű, új megoldásokban bővelkedő dramatizációt alkotott meg. Az előadást mind a szakma, mind a közönség pozitívan fogadta, a kritikák sorra kiemelik a színészi alakításokat, melyek szerintem is meghatározóak. Annak ellenére, hogy a Jadviga párnája az eddigi bemutatóinktól eltérő műfajú darab, a közönség nagyon jól fogadta ezt az elemeltebb stílust.
Megszokhattuk, hogy nem tartasz a sikeres alkotások feldolgozásától ? a Jadviga párnája is ilyen. Mennyiben volt más színpadra állítani, mint az Esőembert, illetve a Kramer kontra Kramert?
Fontos megjegyezni, hogy az Esőember és a Kramer kontra Kramer esetében nem a filmeket adaptáltuk, hanem az eredeti kisregények írói ? tehát Dan Gordon és Avery Corman ? által megalkotott színpadi változatot vittük színre. A Jadviga párnája eszköztárában, mondanivalójában, gondolatiságában különbözik: összetett, nagy ívű, fontos társadalmi, politikai, erkölcsi kérdéseket felvető darab. Ugyan az utóbbi évek két fontos Orlai Produkciós Iroda előadása, a Kramer kontra Kramer és az Esőember is sokakat érdeklő társadalmi kérdésekkel foglalkozik (legyen szó akár az autizmus ügyéről, akár a nők emancipációjáról), ez a két alkotás egészen más gyökerekből táplálkozik, mint a Jadviga párnája.
A színpadi változatot maga Závada Pál készítette el. Nem féltél, hogy a könyvvel teljesen azonos színpadi változat születik?
Az ötlet, hogy a regénnyel ellentétben a színdarab kicsivel rövidebb ? 1915-től 1954-ig tartó ? ívet öleljen fel, Závada Páltól származik. Egy sajátságos formát talált ki, melyben a görög drámákhoz hasonlóan, a karnak jelentős szerepe van. Az általuk közvetített információkhoz a zenei autentikus, népi ihletésű anyagot, tótkomlósi származású Szokolay ?Dongó? Balázs szerezte.
Závada Pál nagyon jó alapanyagot hozott létre a regényből, amellyel Hargitai Iván és a Színész-csapat elkezdhetett dolgozni. Voltak persze apró módosítások a próba alatt, Ónodi Eszter például előszeretettel nyúlt vissza egy-egy mondatért, gondolatért a regényhez, de annak ellenére, hogy Závada Pál a főpróba hetéig nem is látta a darabot, teljes egészében elfogadta az apró változtatásokat.
Eredetileg az Új Színházban indult volna el a produkció, hogyan került mégis hozzátok a darab? Mi volt a helyzet a szereplőkkel?
Igen, még az Új Színházban indították volna el, szintén Hargitai Iván rendezésében, azonban ez meghiúsult. Összefutottam Závada Pállal, és felajánlottam neki, hogy amennyiben nincs jogi akadálya, szívesen vállalom a produkció megvalósítását. Tulajdonképpen így indult el egy-másfél éve a folyamat.
Ami a szereplőket illeti, az Új színházi szereposztásból Gáspár Sándort és Takács Katalint vettük át az új produkcióba. Pál András (Ondris) személye Hargitai Ivánnál, Závada Pálnál és nálam is első helyen szerepelt, Ónodi Esztert (Jadviga) pedig, aki a filmváltozatban Irmust alakította, én javasoltam ? az ötlet sikeresnek bizonyult, mindenki azonnal elfogadta.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: Orlai Produkciós Iroda)
