 |
A drogokról és függőségekről szóló fikciós, dokumentarista darab úgy témaválasztásában, mint kendőzetlenségét tekintve progresszívnek számít. Több színházban a nézők tűréshatára még mindig messze elmarad a mozifilmektől kapott hatásoktól. Amit a színházban a néző kikér magának, azt egy filmnél nem teszi - mondta Radnai Márk rendező.
A darab egy fiatal lány élettörténetéből pillanatokat, életének egy-egy szeletét meséli el, azt a 7-8 évet, amíg heroinfüggő volt. A színpadon a reális világ eseményei mellett L. Frank Baum Óz, a csodák csodája című meséje fut párhuzamosan. "A heroinaddikció a függők által is leírhatatlan állapot, olyan súlyos téma, amelyet mindenképpen szerettünk volna feldolgozni" - tette hozzá.
Dorka Kansas - vagy Budapest - fekete-fehér világából - ahol nem történik semmi - kerül be a színes világba, ahonnan haza akar menni, de onnan nem lehet visszatérni. Találkozik a Madárijesztővel, akinek a marihuána miatt nincs esze, de szeretné visszakapni. A Bádogember a stimuláló szerek miatt elvesztette a szívét, és nem tud szeretni, az Oroszlán pedig, aki nem tudott megszabadulni az LSD-függőségétől, még magánál is nagyobb és veszélyesebb állatokat lát maga körül. Mind a négy szereplőnek Óz, az orvos mondja el, mit kell tenniük, hogy elérjék céljaikat.
"A fiatalok, akik a budapesti éjszakában mozognak, pontosan tudják, hogy nincs olyan hely, ahol nem kerülnek szembe olyan helyzettel, amikor vagy neki akarnak eladni valamit, vagy tőlük akarnak venni, vagy egyszerűen csak látják a droghasználat nyomait például a mellékhelyiségben. Ezért sem lehet a drogfüggőségre úgy tekinteni, mintha nem lenne" - hangsúlyozta a rendező.
A darabban a különböző drogok nem mint pokoli szerek jelennek meg, hanem magára a függőségre helyezik a hangsúlyt, amely minden emberben valamilyen hiány pótlására alakul ki. Az emberek más dolgoktól - így például a munkájuktól, sporttól, párkapcsolatoktól és a számítógéptől - is függhetnek. A drogfüggőséget manapság démonizálják, miközben használata mögött csak emberi tulajdonság és különböző személyiségi alkatok húzódnak meg.
Több függővel beszélgettek a darab elkészítése alatt, a szövegek egy részét az alkotócsoport tagjai írták, de Kubiszyn Viktor saját élményeit feldolgozó Drognapló című könyvét (Jószöveg kiadó, 2011) is alapul vették, felhasználták Pesti László három heroinistát bemutató Budapest, végállomás című dokumentumfilmjét, Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című játékfilmjét és Uli Edel Christiane F. - Az elveszett generáció című nyugat-berlini, tizenéves heroinfüggőkről szóló, 1981-ben készült filmjét is.
A darab látványvilága a színházi vizualitásban áttörést jelentő úgynevezett videomapping (architekturális vetítés) technikával készült, amelyben Bordos Zsolt és Járfás Zoltán az AV Control igazgatója nyújtott segítséget a csapatnak. A különleges technika segítségével létrehozott fényeffektusokkal mutatják be többek között a beheroinozott lány érzéseit, a hangeffektekkel pedig néhol a nézők tűréshatárával játszva keltik a feszültséget - magyarázta a rendező.
