?Az egész magyar drámairodalom mostohagyerek; sok szerzőt nem ismerünk, nem pártolja, nem tartja életben őket senki. Sok magyar írót méltánytalanul elfeledtek. Kisfaludy is ilyen, sokan azt sem tudják, hogy létezett. Ezzel az előadással azt próbálom bizonyítani, hogy a 19. század elejének magyar társadalmának ugyanazok a problémái, mint a mainak? ? mondta el a rendező.
Hozzátette: olyan történeteket kell elmesélni Veszprémben, melyek mindenki számár érdekesek, és egyben nem irritálják a közönséget, tudniuk kell ugyanis az előadás végén, miért is mesélték el nekik ezt, vagy azt a történetet. Közben kitart amellett, hogy kommerszet nem rendez. ?Van egy vékony mezsgye, a színház, amelyik magát művészszínháznak nevezheti, mégis szórakoztat, látványos.?
Úgy tartja: a színháznak hozzá kell szólnia a társadalom problémáihoz, nem szívesen vesz azonban részt politikai csatározásokban. ?Nyilván mindenkinek van egyfajta politikai beállítottsága, de egy közösség sem homogén. Egy színháznak minden nézőnek el kell tudni adni a jegyet, minden nézőt ott kell tartani.?
(Forrás: naplo-online.hu)
(Fotó: Napló, Penovác Károly)
