Mit szóltál a kitüntetéshez?
Természetesen nagyon örültem neki. Valamikor augusztus közepe táján hívtak fel, hogy elfogadnám-e, ha rám esne a választás. Utána ment minden a maga protokolláris módján.
1986-ban végeztél a Magyar Táncművészeti Akadémián. Miért ezt az iskolát választottad?
Már gyerekkorom óta táncolok. Mindenféle szakkörbe elvittek a szüleim, gyurmázás, színjátszás stb. Aztán a tánc mellett döntöttem, így gyakorlatilag négy éves korom óta mással sem foglalkozom. Akkor amatőr szinten oktatattak balettet gyerekeknek, vagy legalábbis amit tudtak balett néven (nevet). 10 évesen jelentkeztem Balettintézetbe.
A világ szinte minden táján jártál a társulattal és rengeteg darabban léptél fel: Anna Karenina, Csodálatos mandarin, Diótörő és még sorolhatnánk.
Az Operaházzal jártunk Portugáliában, Mexikóban, Amerikában és Dél-Koreában is. Ausztráliában még nem voltam (nevet). Gyakorlatilag végigtáncoltam a teljes repertoárt. A klasszikus balerina nem én voltam, inkább karaktereket alakítottam. Voltam középszólista, kisszólista, minden: a négy kis hattyún keresztül Hermiáig a Szent Iván-éji álomban. Nagyon sok modern darabban is játszottam.
Szoktál még színpadra lépni?
Tavaly a bordélyház vezetőjét, a Madame-ot alakítottam Manonban. De ez már nem igazi, táncolásról szóló alakítás: ha az ember kiöregszik és eléri azt a kort, amikor már nem tud olyan aktív lenni, akkor jönnek a sétálós szerepek, ahogy magunk között nevezzük őket. De nagyon élveztem, hiszen két év után álltam újra színpadra és rettenetesen furcsa volt visszakerülni a másik oldalra: addig én ültem a dobogón és osztottam az instrukciókat. Betanítani és próbát vezetni teljesen másfajta állapotot kíván, mint amikor saját magadra, a szerepedre és a lépéseidre kell koncentrálnod.
Mellett koreografálsz is?
Igen, olyankor az én mozgásomat, az általam elképzelt mozdulatokat tanítom be. De vannak olyan darabok, amelyeket mint állandó próbavezető balettmester vezényelek, ?ápolgatok?. Ami egy már meglévő, adott anyag újratanítását jelenti. Természetesen a meghallgatásokon is részt veszek a mester kollégákkal, és a szereposztást együtt csináljuk az Solymosi Tamás balettigazgatóval.
Mi változott a balettbem a te időd óta?
Rengeteg külföldi és modern darabot tudunk behozni, amire eddig nem volt lehetőség. Olyan hiányokat pótoltunk be klasszikus és neoklasszikus balett terén, amelyek már rettenetesen hiányoztak a Magyar Állami Operaház repertoárjából: Manon, Anyegin, stb. Egy remek Johann Inger-darabot vettünk meg például, a Walking Madet, amely fantasztikus modern tudással gazdagította a táncosokat.
Olyan Hattyúk tavánk és Csipkerózsikánk lesz, amelyekben sok kisebb szerep van, így remekül karban lehet tartani az együttest. Ezáltal megmarad a színvonal és a minőség. Én mindig azt mondom a fiataloknak, hogy ne sajnálják a befektetett munkát, mert ez a pálya rettenetesen rövid. És ahogy a minőség egyre magasabbra emelkedik, még rövidebbé válik, mert nem lehet egy 35-ön felüli testtől ugyanazt elvárni, mint egy huszonévestől. Egyre alacsonyabb az a korhatár, amit alatt aktívan és fájdalommentesen, a tánc igazi élvezetével lehet csinálni. Persze ez testfüggő, de 30 fölött már megérzi az ember, hogy ez a szép szakma mennyire kegyetlen tud lenni.
Mit üzennél egy pályakezdőnek?
Most nagyon érdemes ezzel foglalkozni, megéri táncosnak jönni, mert remek repertoárunk van. Az együttes már európai színvonalú: vezető operaházakhoz méltó színvonalon dolgozunk, és a lehetőségünk is megvan arra, hogy remek darabokat vásároljunk. Mindig azt mondom a fiatal kollegáknak, a ?gyerekeknek?, hogy én most szeretnék táncos lenni.
