A Karinthy Színház után, ezúttal a Tháliában állítják színpadra A tanút. A most születetett darab mennyire maradt hű a filmhez?
A Thália Színház kért fel, hogy rendezzem meg a darabot, azt ugyanakkor nem gondoltam, hogy ennyire nehéz feladat lesz megteremteni a kottáját, egy szuverén és mindenkor érvényes színpadi adaptációt létrehozni. Ebben a munkában régi barátom és munkatársam, Hamvai Kornél vállalt oroszlánrészt, ő írta ugyanis a darab szövegkönyvét.
Sok dologban a darab hű marad a filmhez, ugyanakkor nem egy remake megalkotására törekedtünk. Ahogy például Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényéből készült színdarab és film esetében különböző nyelveken szólal meg egy téma, maga a történet, a mottó, a szellemiség nem sérül. Bizonyos műveket azért dolgozunk fel sokféleképpen, mert érdekel az adott téma, izgat a mese, a példázat tételei, a rendelkezésre álló figurák, a viszonyok ? azoktól tehát nem lehet eltérni, máskülönben az ember készíthetne egy teljesen új alkotást.
Mit őriztek meg az eredeti alkotásból?
A Kornél által írt darab azért is remek, mert már első olvasásra kiderült, hogy nem tér el a legendává vált, kultikus film szellemiségétől, szarkazmusától, illetve megmaradtak a filmben szállóigévé vált mondatok, emblematikus kifejezések és helyszínek. Persze színházi keretek között teljesen más a történetmesélési aspektus, a szcenárió, valamint a kommunikáció ? nem akartunk teljesen új darabot írni, és a filmet sem lemásolni, ezért volt rendkívül nehéz feladatunk. Nyilván lesznek olyanok, akik számon kérik rajtunk a filmet, és olyanok is, akik fanyalognak, hogy ?leutánoztuk? azt, de összességében arra törekedtünk, hogy egy szuverén színházi előadást fogalmazzunk ebből a témából.
A film jelentős politikai üzeneteket hordoz ? ezeket hogyan ültették át a darabba? Milyen aktualitással bír ma is az alkotás?
Nincs semmiféle politikai vetülete a műnek, amelyet átültettünk volna. Sorskérdést, egyfajta kiszolgáltatottságot dolgoz fel a darab, mely gunyorosan, szarkasztikusan, mulatságosan, ugyanakkor létező és fájdalmas módon mutatja be a kisember és a hatalom viszonyát.
Az örök érvényű mű hozzánk hasonló kisemberekről szól ? akik a társadalom többségét alkotják ? és arról a hatalomról, amely, természetrajzából eredően nyomást gyakorol felettük hol ilyen, hol olyan módon.
Pelikán József szerepét Csányi Sándor kapta meg. Miért pont rá esett a választás, a nála korosabb Pelikán elvtárs megszemélyesítésére?
Csányi Sándorban látom azt a fajta figurát, jellemet, létezéstechnikát, amely Pelikán József megformálásához elengedhetetlen. Nem volt sok támogatóm, amikor úgy döntöttem, hogy Sanyié legyen a főszerep, de a próbák, a munkafolyamat engem igazolnak. Persze sok minden történhet még a bemutatóig, december 6-ig, de jelenleg maradéktalanul igazolva látom a döntésemet; Sanyi remek színész fantasztikus karakterizáló képességgel, jó ritmusérzékkel, poentírozási, létezési mélységekkel, humorral, öniróniával.
A tanú című film annak idején hatalmas népszerűségnek örvendett. Milyen érdeklődésre számít a színdarabbal kapcsolatban?
Megítélésem szerint ? de az is lehet, hogy tévedek ? túlnyomó többségben van, ha nem is generációs-szinten, az a nézői célközönség, melynek tagjai hallottak a filmről, tudnak belőle néhány emblematikus mondatot, de mégsem ismerik a tartalmi és az analitikus rétegeit és a bonyolultságát. Bízom benne, hogy lesz majd sok friss szem, akinek a darab újat mutat, éppen ezért sem szabad eltérni a Bacsói, illetve a Szász Péteri szellemtől.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: MTI, thalia.hu)
