Gulácsy Lajos, a XX. század egyik legnagyobb magyar festője írásokat is hagyott ránk: meséket, novellákat, regénytöredékeket, újságcikkeket, leveleket. Az előadás ezekre épült. A Na' Conxypanban hull a hó egy ember története, aki legtöbb művét Olaszországban alkotta, de soha, sehol nem talált otthonra a világban. Így született meg Na' Conxypan, a képzelt, teremtett világ. Gulácsyt barátai, szerelmei, családja és rajongói próbálták megmenteni az őrülettől. Sikertelenül, harminckét éves korában elhatalmasodott rajta a skizofrénia. Élete hátralevő húsz évét elmegyógyintézetben töltötte.
A Galambos Péter rendező és szerzőtársa, Kovács-Cohner Róbert által írt darab azt a kérdést járja körül, mennyiben vagyunk mi magunk okozói boldogtalanságunknak, betegségünknek, és mennyiben vannak külső okai: hibáztathatjuk-e környezetünket balsorsunkért? Miféle erővel képes a gondolat, a képzelet jobbítani a világon, és hogyan képes ugyanez az erő megbetegíteni, pusztítani, ha tisztánlátásunkat elveszítve vélt vagy valós érdekeink miatt a magunk képére akarjuk formálni a valóságot.
(Forrás: Csokonai Színház)
(Fotó: Máthé András)
