A válogatói gárda az elmúlt évben összesen 301 előadást tekintett meg Magyarországon és a határon túl. Volt olyan intézmény, ahová csak 1-2 előadás erejéig látogattak el, de olyan is, aki több hétnyi estére lefoglalta a zsűrit: ebben a versenyben a székesfehérvári Vörösmarty Színház járt az élen 16 bemutatóval, őt követi szorosan a Miskolci Nemzeti Színház és a Csokonai Színház 15-15- előadással, míg a dobogó harmadik fokán a Nemzeti Színház áll a maga 13 produkciójával.
A nagy számok törvényének megfelelően a versenyprogramban majdnem mindegyik intézmény képviselteti is magát: Székesfehérvárról a Kartonpapa, Debrecenből az Idióta, a Nemzeti Színházból pedig a Woyczek és a Caligula érkezik az idei POSZT-ra.
A 301 előadás 187 rendező munkáját dicséri, ebből 157 férfi, 30 női és 15 vendégrendezőt köszönthetünk. A legtöbb külföldi rendezőt ezúttal a Nemzeti Színház hívta meg. Silviu Pucarete a Meggyeskertet, Viktor Rizsakov az Álomgyárat, David Doiasvili pedig a Tartuffe-öt gondolta újra a Nemzetiben.
A legtöbb női rendezőt a Vígszínház, valamint a kaposvári Csiky Gergely Színház kérte fel, az előbbi intézményben Kincses Réka, Pass Andrea és Eszenyi Enikő, az utóbbiban Góbi Rita, Blaskó Borbála és Bozsik Yvette dolgozott az elmúlt évben.
A válogatás statisztikáiból megállapítható, hogy ki a hazai élet négy legfoglalkoztatottabb színházi rendezője, akiktől egyaránt öt-öt új előadást láthatott a közönség. Viszonylag széles skálát ölel át ez a négy név, hiszen van közte független színházi társulatvezető és intézményigazgató is.
Izgalmas kontrasztot ad, hogy míg Horváth Csaba négy, Hargitai Iván pedig három társulattal hozta létre az öt produkciót, addig Rusznyák Gábor négyet a kecskeméti Katona József Színházban, Vidnyánszky Attila pedig mind az ötöt a Nemzeti Színházban állította színpadra.
Az elmúlt évben Shakespeare volt a legtöbbet játszott szerző a magyar színpadon, ráadásul három drámája duplázott is: a Machbetet Szikszai Rémusz (Jászai Mari Színház) és Horváth Illés (Móricz Zsigmond Színház), az Othellót Rusznyák Gábor (Katona József Színház) és Kiss Csaba (Nemzeti Színház), a Szentivánéji álmot pedig Tarnóczi Jakab (Szigligeti Színház) és Horgas Ádám (Szegedi Nemzeti Színház) rendezésében láthatta a közönség.
Mellettük színpadra került még A vihar (Budapest Bábszínház), A velencei kalmár (Kolozsvári Állami Magyar Színház) és a Lear király (Csokonai Színház) is.
Bemutatószámban alig marad el Shakespeare mögött Csehov, akinek drámáit hét színház is elővette az elmúlt évadban. A sirály-bemutatók sora Bagó Bertalan (Győri Nemzeti Színház), Hajdú László (Gőzon Gyula Kamaraszínház) és Albu István (Csiki Játékszín) interpretációjával bővült, a Három nővért Rusznyák Gábor (Miskolci Nemzeti Színház) és ugyancsak Albu István (Figura Stúdiószínház) vette elő, a Platonovot Székely Kriszta, a Ványa bácsit pedig Yaroslav Fedoryshyn gondolta újra.
A célba harmadikként Molnár Ferenc fut be, aki öt színház repertoárját gazdagította tovább. Az üvegcipőt Czukor Balázs (Jászai Mari Színház), A testőrt Cseke Péter (Katona József Színház), A hattyút Polgár Csaba (Örkény Színház) állította színpadra, valamint a versenyprogramban szereplő Bocsárdi-rendezés, az Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház) ugyancsak Molnár Ferenc Az üvegcipő című drámáján alapul.
A márciustól márciusig tartó válogatási időszakban 52 kortárs drámát tekintett meg a négy zsűri. Ezek közül három is Zalán Tibor munkája. A beszélő köntös, Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány, Showkirálynő a békéscsabai Jókai Színház műsorán szerepel.
Mellette a legtöbb bemutatót Závada Pál (Egy piaci nap, Az utolsó üzlet), Pass Andrea (A vándorkutya, Eltűnő ingerek), Mikó Csaba (Agave, Az ijfú Mátyás), Háy János (Herner Ferike faterja, A lány, aki hozott lélekből dolgozott), Székely Csaba (10, Semmitse bánok), Fábián Péter és Benkó Bence (Eklektikon 2048, Kozmikus magány) alkotópárosa és a versenyprogramban kétszer is szereplő Tasnádi István (Rozsdatemető 2.0 és Kartonpapa) jegyzi.
