Salamon Eszter az első világháború 100. évfordulója alkalmából kapta a felkérést. Az előadás azokkal az 1913 és 2013 közötti háborúkkal foglalkozik, amelyeket a nyugati társadalmak megpróbálnak kirekeszteni a történelmi koncepciójukból, vagy nem tartanak elég fontosnak ahhoz, hogy említést tegyenek róluk. A koreográfus olyan táncokat használt fel az előadásban, amelyek az adott konfliktusövezetek ősi, harci vagy épp népi táncai voltak, vagy még ma is azok. Két történetírás hiányosságaival szembesít az előadás: a tánctörténetével és a 20. századi hivatalos nyugati történetíráséval.
Annak érdekében, hogy valóban reprezentatív lehessen a produkció, Salamon Eszter nemcsak a különböző kontinensek múltjába és táncaiba ásta bele magát, hanem táncosait is eltérő régiókból válogatta össze. Magyar, kongói, portugál előadó egyaránt szerepel a stáblistán, akik annak ellenére, hogy nem szülőhazájukban élnek, más-más kultúrát hoznak magukkal. Salamon Eszter az egyik nemzetközileg legelismertebb magyar koreográfus. Dolgozott Franciaországban és Németországban, ezt az előadását Hamburgban mutatták be.
Néptáncos, balettes és kortárstáncos múlttal is rendelkezik, de produkciói mégsem a hagyományos értelemben vett táncelőadások. Olyan előadásokat készít, amelyekben a tánc egy eszköz a nézővel való együttgondolkodáshoz, különböző témák előadó-művészeti körbejárásához.
A február 19-i előadást követően Králl Csaba tánckritikus, szakíró beszélget Salamon Eszterrel egy közönségtalálkozó keretében.
