Milyen volt az első találkozásod Cserhátival?
Nagyon furcsa és rövid találkozás volt ez, 15-16 éves lehettem, nagy rajongója voltam már akkor. Az Esztergomi Várszínház backstage-ében csak pár szót tudtunk beszélni. Csak a lemezeiről ismertem, életvidám, energikus nőnek képzeltem el, ehelyett visszahúzódó, halk szavú, szomorú személyiség volt.
Ekkor jöttem rá arra, mennyire más, ami a színpadon történik, ami a dalokból lejön, és ami maga az előadó. Ez a halála előtt nem sokkal történt. Mivel nagyon megrázó a története, szeretnék rá emlékezni. Nagyon sokan elénekelték már a dalait, de olyan előadás, amely bemutatta volna az életét, még nem született.
Amikor kitaláltátok, hogy lesz egy ilyen nagyívű produkciótok, milyen kutatásokba kezdtetek?
Ki kellett találni a formát, ami meg tud valósulni egy előadásban. Elsőként a musical merült fel, de ezt nem éreztem igazán hitelesnek. Később jött az ötlet, hogy az eredeti dokumentumokból kreálnánk egy szövegkönyvet. Dénes Viktor színész-rendezőt kértem fel a darab megrendezésére, vele kezdtük el a kutatómunkát a fellelhető újságcikkek és interjúk alapján, majd felkerestük a színészeket is. Nagyon fontos szempont volt, hogy a daloknak élőzenészek közreműködésével kell majd megszólalniuk.
Dokumentarista koncertszínház ? hatásos üzenet azoknak, akik szeretik a színházat és a zenét, de elsősorban Cserhátit. Mi az igazi cél ezzel a műfajjal?
Amit üzenni szeretnénk ezzel az előadással, az az, hogy mennyire könnyen félre tud siklani, ha valakit nem vesznek észre, és nem engedik kibontakozni. Ma is vannak olyan művészek, akik koruk meghatározó személyiségei, mégsincsenek reflektorfényben. A mai világunk felszínes értékrendje azt eredményezi, hogy azok vannak szem előtt, akik nem képviselnek tényleges értéket, akik pedig értékes dolgokat hoznak létre, azokról nem igazán tudnak az emberek. Ez az előadás is azt üzeni, hogy próbáljuk meglátni a felszín mögött a valódi tartalmat. Azt hisszük, ha valaki sikeres, akkor minden rendben van az életében, és nem gondolunk bele, hogy emögött egy küzdelmes sors vagy éppen egy tragédia lapulhat.
Szerinted Cserháti Zsuzsa mit képviselt a zenei pályafutásában? Mit gondolsz, milyen ember lehetett?
Szerintem Zsuzsa nagyon ösztönös ember volt, egy igazi őstehetség. Viszont, mivel a tudatosság hiányzott belőle, nem volt megfelelő kontroll, ami segíthetett volna rajta, ezáltal lassan szétesett.
Ezzel arra gondolsz, hogy a művészek számára mindig jó, ha egy támogató karakter áll mellettük?
Igen, szerintem ez nagyon fontos. Azt gondolom, hogy enélkül megvan az elkallódás, a szétforgácsolódás esélye. Sok művész azt gondolja, hogy ha tudatosságra törekszik, akkor elveszít valamit a művészetéből, vagy kevésbé lesz hatásos. Szerintem sokkal inkább kibontakozhat a tehetség, ha fegyelmezett munka jellemzi a hétköznapokat. A szabályok betartása nem azt jelenti, hogy kommersz lesz az ember, hanem azt, hogy kerete van az életének, amely segíti őt a mindennapokban eligazodni.
Cserháti életművét általában negatív felhanggal, drámaként szokták emlegetni, hiszen élete rendkívül szomorú történésbe torkolt. Nem furcsa pont a Boldogságot címnek választani?
Az, hogy Cserháti egész életében ilyen erősen vágyott a boldogságra, a dalaiban is folyamatosan visszaköszönő téma volt. Az élete eköré épült, valójában azonban soha nem élhette meg igazán. Valahogy kézenfekvőnek tűnt, ha róla csinálunk előadást, annak ez legyen a központi motívuma, így a címe sem lehetett más, mint a Boldogság.
Kinek ajánlod ezt az előadást?
Elsősorban azoknak, akik nem félnek beülni egy felkavaró előadásra, szeretnek nevetni és könnyeikkel küzdeni egyszerre, szeretik az élőzenét és ezeket a dalokat. Mindenkinek, aki kíváncsi egy komoly mélységekkel rendelkező, a lélekre és az érzelmekre ható produkcióra.
Mi volt a családod, barátaid reakciója, amikor elmondtad nekik, hogy ezt a darabot állítod színpadra?
Kétfajta reakció volt. Akik jól ismernek, lelkesen fogadták az ötletet. Akik kevésbé ismernek, azokban azonnal felmerült a kétely, hogy egyáltalán el tudom-e énekelni a dalokat. Én nem szeretném Cserháti Zsuzsát utánozni, hiszen az lehetetlen lenne. Horányi Juliként adom elő a dalokat a saját magam stílusában, a saját megélt történeteimet csatolva az övéhez. Ugyanakkor többen is visszajelezték, hogy Zsuzsa hangja és lénye átsugárzik az előadásomon, amikor énekelek, valószínűleg ez azért van, mert annyira meghatározó volt számomra a művészete. Fontos, hogy a valódi színészi munkát profi színészek, Märcz Fruzsina és Ágoston Péter teszik az előadásba. Plusz érdekesség, hogy a basszusgitárosunk Miklós Milán, Miklós Tibor fia, aki a kultikus Boldogság, gyere haza! című dal és még sok már híres Cserháti-sláger szövegét írta.
