Miért pont rájuk?
?Mi mindannyian szerelmesei vagyunk a munkáknak, azért bármit megtennénk. A sport és a cirkusz között az a különbség, hogy ez utóbbit csak saját magunkért csináljuk?- árulta el a csoport 21 éves tagja, Alyona.
Sport, cirkusz, diploma.
A fiatal artisták mind e közben egyetemre járnak. Akad közöttük, aki sporttudományból államvizsgázik nemsokára, van, aki agrártudományt tanul és öt nyelven beszél, az egyik lányról pedig kiderült, hogy nemsokára sommelier lesz. Tudatosan építik tehát az életüket. Tudják, örökké nem adhatják elő immár Oscar díjas hintaszámukat, így aztán - bár mindannyian a cirkusz közelében szeretnének maradni - fel kell készülniük a ?civil? munkára is.
Az előadást nézve az ember nem csak a lélegzetelállító szaltókban gyönyörködik, de a zene, a tánc, a színház, az érzelmek kusza miliője is elvarázsolja.
?A produkciónk a Felhők felett nevet kapta. A manézsban nem artistaként jelenünk meg, hanem lélekként. Minden lánynak saját története, a saját karaktere van a fájdalom, szenvedés, szenvedély, földi dolgok. Amikor a levegőbe ugrunk, egyre közelebb és közelebb kerülünk a felhőkhöz, ahol ez már mind nem számít. Megtapasztaljuk az élet örök lényegét, ami nem más, mint a szeretet. Ez az egyetlen érzés, ami minden másban fellelhető. Szeretet lehet a haragban, a féltékenységben, a gyűlöletben, a szenvedélyben. És ha a publikum hazafelé menve ezen egy kicsit is elgondolkozik, az már nekünk elég?- kacsint rám Alexander Skolov, a csoport szigorú névadója és menedzsere.
Aztán otthagy a manézs szélén. Mennie kell. A csoport tagjai az előadás után is próbálnak, nincs fájdalom, nincs szenvedés, csak szeretet van. A szakma szeretete. Ami nélkül nem lehet eljutni a felhők fölé.
Fotó: Urbán Ádám/MACIVA
