A kritikusok imádják a ?Fine mrtve djevojke? című darabot, mely a másság társadalmi megítélését ábrázolja két leszbikus diáklány kapcsolatán keresztül. Mire helyezi a hangsúlyt a darab?
Az előadás a közösség viszonyát fejezi ki azokkal szemben, akik mások. Ebben az esetben ez két egyetemista lány, akik szerelmi viszonyuk felvállalásával megélik a társadalomból való kegyetlen kirekesztést ? a folyamat végül tragédiához vezet. Egyébként a darab nem magáról a homoszexualitásról szól, hanem arról a fajta gyűlöletről és intoleranciáról, amely napjainkra a társadalom legmélyebb rétegeibe is beette magát. Az előadás tehát azt igyekszik felkutatni, milyen a társadalom valójában, valamint arra figyelmeztet, hogyan vezethet tragédiához az intolerancia. A tradicionális katolikus értékek és eszmék megőrzésére hivatkozva egész csoportok lendülnek támadásba és ítélnek el minden olyat, ami nem illeszkedik az általuk helyesnek ítélt eszmékhez. Papagáj módjára ismétlik az oltár félhomályából kiszűrődő dogmákat ? a misszió során pedig gyakran az agressziótól és a bűntettől sem riadnak vissza, mely itt kollektív cselekedetté válik.
Az előadás plakátján két Szűzanya látható, többek által félreérthető helyzetben. Számított rá, hogy ekkora botrány kerekedik ekörül?
A legkevésbé sem. Egy pillanatra sem gondoltam a plakátról, hogy sértő lehet bárkire nézve, és továbbra is úgy vélem, hogy nem az. Az egész, körülötte kialakult cirkuszt katolikus aktivista szervezetek generálták, amikor egy szervezett akció keretein belül elkezdték támadni a színházat, annak tulajdonosát és az intézmény szponzorait. Úgy vélem, ez csupán egy része a stratégiának, mely arra irányul, hogy az Egyház befolyását növeljék.
A plakát nyilvános helyen való megjelenésének betiltása azonban oda vezetett, hogy az összes horvátországi médiumban bemutatták és ezeken keresztül összehasonlíthatatlanul több emberhez eljutott, mint egyébként. Ez az egyetlen, ami vigasztal ebben a felesleges felfordulásban.
Hogyan jutott arra a döntésre, hogy mégis enged a nyomásnak és minden nyilvános felületről visszavonja a plakátokat?
Azt tettem, amit tennem kellett, annak érdekében, hogy megvédjem a darabot, hogy megóvjam a színházat és nem utolsó sorban a támogatóinkat, akik ezekben a nehéz időkben ? amikor az intézmény egyre kevesebb és kevesebb támogatást kap a fenntartójától ?elengedhetetlen forrásokat biztosítanak számunkra. Azzal egy időben, hogy a polgármester utasítást adott rá, hogy minden nyilvános felületről vonjuk vissza a plakátokat, egy hatalmas, szervezetten tiltakozó tömeg gyakorolt nyomást a színházra: a közönség bojkottálásával és az intézmény épületében elhelyezett bombákkal fenyegetőztek, valamint akadályozták a támogatóink munkáját. Ilyen helyzetben a legjobb döntésnek a plakátok visszavonása tűnt. Mi mást tehettem volna?
A színdarabbal kapcsolatban felmerül egy mostanában Magyarországon is aktuális kérdés: Ön szerint a színház feladata a társadalom mélyében gyökerező problémák felszínre hozása vagy inkább azok lezárása?
A színház nem képes megváltani a világot, de szolgálhat annak élő tükreként. A színművészet gyakran a társadalom szócsöve vagy annak lelkiismerete. Mindazok, akik a darabok résztvevőivé válnak, és nem tetszik nekik a róluk ábrázolt kép, a színház ellenségei lesznek. A színház a kulturális kisebbség jogosultsága, és mint ilyen, az összes olyan társadalmi réteg megvetésére van kárhoztatva, amely nem hozott létre kulturális szokásokat, értékeket. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy minden elolvasott könyv, minden végignézett előadás, meghallgatott koncert, meglátogatott kiállítás az agresszió csökkenését eredményezi. Ha azok, akik nyomást gyakoroltak a plakát visszavonásával kapcsolatban, megnézték volna a szóban forgó előadást, talán kevesebb előítéletük lenne. Azzal kapcsolatban azonban nincsenek illúzióim, hogy ezt tényleg megteszik.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: Facebook.com/Podrška-plakatu-Fine-mrtve-djevojke-Studija-Cuculic)
