Gerhart Hauptmann Nobel-díjas német drámaíró neve első ízben szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház műsorán. A német naturalizmus egyik legjelentősebb alakjának tragikomédiájában, A patkányokban a szereplők közti konfliktus két síkon bontakozik ki: saját élethazugságaiknak válnak áldozatává, miközben zajlik a vita a régi és az új színházi formákról, az önmegvalósítás lehetőségeit kutatva.
Jette kisfia pár napos korában meghalt. A nő gyerekre vágyik. Férje építőmester, szinte soha nincs otthon. Egy nap találkozik Paulinával, a lengyel cselédlánnyal, aki gyermeket vár. A vőlegénye elhagyta. Jette megveszi tőle a gyereket, és a sajátjának mondja. A hazatérő John nagyon meglepődik, de aztán átadja magát a váratlan örömnek. A szülés utáni sokkból magához térő Paulinát furdalja a lelkiismeret, és látni akarja a gyereket. Jette elzavarja. Megbízza az öccsét, hogy ijesszen rá a lányra. Az események elfajulnak.
Johnék tragédiájához Hassenreuter levitézlett színigazgató családja és maszek színi tanodája asszisztál. Jette takarítja a színigazgató jelmezkölcsönzőjét a padláson. Itt nézi végig Hassenreuter lánya Paulina vajúdását, és az apja találkáját régi szeretőjével. De ő is idevárja szerelmét...
Zsótér Sándor a színház keddi sajtótájékoztatóján felidézte, hogy legutóbb 22 évvel ezelőtt rendezte meg a darabot a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kiemelte, hogy Hauptmann drámája nagyon összetett, több téma is párhuzamosan fut benne, ezért a szövege nagyon sűrű. Úgy vélte, hogy egy kortárs író akár egy mondatából is jól meg tudna élni, ugyanis ma divat a migrációról, az AIDS-ről, a családon belüli erőszakról, a környezetvédelemről és egyéb hasonló nagy témákról színdarabot írni.
Ebben a műben azonban több téma is megtalálható ? hangsúlyozta, hozzátéve, hogy nem akart egyetlen történeti szálat sem kiemelni, hanem teljes összetettségében, szépen, gazdagon" állította színpadra a művet. A darab központi témája a család mint mag, amely kívülről rendezettnek látszik, de belül hihetetlenül romlott.
Gáspárik Attila, a színház vezérigazgatója elmondta: azért is fontos az előadás, mert tudomása szerint a Nobel-díjas német drámaírónak még egyetlen művét sem játszottak a marosvásárhelyi színházban.
Keresztes Attila művészeti igazgató hangsúlyozta: mindig abban érdekelt, hogy a társulat új színházi nyelvet próbáljon ki, amire lehetőséget adott a Zsótér Sándorral közös munka. A munkafolyamatot a marosvásárhelyi társulat fontos állomásának nevezte, hiszen a színészek megismerkedhettek egy új színházcsinálási szemlélet- és gondolkodásmóddal.
