Évek óta a médiában dolgozol, több rádiós és televíziós műsor szerkesztésében is részt vettél. Az online újságírás terén is volt már tapasztalatod?
Tompos Vince: Igen, bár az még egyetemista koromban volt, amikor egy internetes portálnál gyakornokként lehetőséget kaptam kipróbálni magamat. Eddigi pályámat leginkább a tévézés határozta meg, ahol szerkesztő-riporterként három évet töltöttem el. Ezután éreztem, hogy keletkezett bennem egy űr, ahol a kreativitásomat igazán ki tudom élni, ekkor fordult meg bennem először a blogírás gondolata.
A szinténzenész első interjúja Sárközi József főfoglalkozású utcazenésszel készült. Miért éppen őt választottad?
Tompos Vince: Gyermekkorom óta már nagyon sokszor láttam őt zenélni a belvárosban, de még sosem beszéltünk. Épp ebédért siettem, és amikor újra megláttam, egyből tudtam, hogy interjút szeretnék vele készíteni. Akkor nem sikerült megszólítanom, de érdekes módon másnap pont abban az utcában találkoztam össze vele, ahol lakom. Én biciklivel mentem, ő pedig jött velem szemben, ezért meg kellett állnunk egymás mellett, ekkor mondtam el neki, hogy szeretném felkérni egy interjúra. Nincsenek véletlenek?
A bloggal beneveztetek az Origo reblogos pályázatába is.
Fülöp Dániel: A rádióban hallottunk a lehetőségről, és beneveztünk. Végül nem nyertünk, de alapvetően nem is ez volt a célunk, inkább szerettük volna megmutatni magunkat és kihasználni a lehetőségeket.
Tompos Vince: Mindig is csapatjátékos voltam, de azért jó érzés, hogy a blog kapcsán nem kell senkivel egyeztetnünk, csak egymással és az interjúalanyokkal. A munka közben arra is hamar rájöttünk, hogy ez nem pusztán hobbi részünkről, valami komolyabb dolgot is ki lehetne még hozni belőle. Elég sok időt és energiát fektetünk bele. Rengeteg ötletünk van, de előbb-utóbb szponzorra is szükségünk lenne ezek megvalósításához.
Fülöp Dániel: Igyekszünk minden héten publikálni, ez igazából az egyetlen szabály, amelyet megszabtunk magunknak.
Dani, te hogy kerültél kapcsolatba a bloggal?
Fülöp Dániel: Vincével unokatestvérek vagyunk, hasonló az érdeklődésünk, eddig is szorosan tartottuk a kapcsolatot, de a bloggal kapcsolatos teendők csak még közelebb hoztak minket. Amikor Vince felkeresett az ötlettel, a legjobban az tetszett meg, hogy az interjúalanyok mondják meg, kivel készítsük a legközelebbi anyagot. Ezáltal érdekes lánc alakul ki, amelynek, ki tudja, a végére érünk-e valaha, nagyon izgalmas az egész folyamat. Megszakításokkal ugyan, de nagyjából nyolc éve foglalkozom fotográfiával. Ez idő alatt alig készítettem portrékat, így ebben is kihívást láttam.
Mennyire érnek benneteket meglepetések, amikor meghalljátok a javaslatokat?
Tompos Vince: Nagyon izgalmas, hogy sosem tudjuk előre, vajon ki lehet a következő alany, aztán mindig megbizonyosodunk róla, hogy nem volt véletlen a választás. A zenészekkel az interjú után is jó kapcsolatot ápolunk, például járunk a koncertjeikre. A beszélgetőpartnereinknek azt is meg szoktuk mondani, hogy nyugodtan rugaszkodjanak el a valóságtól, tényleg bárkit ajánlhatnak. Sokszor olyan zenészek kerülnek elő, akikről nem is nagyon találni eddig megjelenéseket.
Fülöp Dániel: Ami a leginkább összeköt bennünket, az az emberek szeretete. Nem feladatból, hanem őszinte érdeklődésből készítünk velük interjút.
Tompos Vince: Az alanyok emberi mivolta érdekel leginkább. A zenészeket általában különcnek vagy hóbortosnak gondolják, ebben azért van valami, de a legpozitívabb értelemben. Arra vagyok kíváncsi, hogy milyen történések, impulzusok érik őket, és hogy a zenészlétük mögött milyen emberek valójában.
Nem régen elindult a Facebook-oldalatok is, ahol az eddig interjúzott személyek koncertjeit, albummegjelenéseit is követitek.
Tompos Vince: Az interjú után nem felejtjük el őket, továbbkövetjük a pályájukat, és amiben tudunk, segítünk nekik. Azoknak, akik még nem jelentek meg a médiában, különösen jó, mert más újságírók is felfigyelhetnek rájuk. Csak az ajánlásokat nézve, többször is elértünk 300 fölötti számokat.
Tizenöt írás jelent meg november óta a blogon, köztük egy angol nyelvű is, Rubóczki Bálinttal (glxy).
Fülöp Dániel: Úgy éreztük, hogy ennek az interjúnak angolul is meg kell jelennie. Bálint nagyon érdekes személyiség, alig múlt 18, de már több mint 8000 követője van a SoundCloudon. A későbbiek során sem határolódunk el az angol nyelvű interjúktól.
Rock, elektronikus, underground és még más műfajok képviselői is szerepelnek a cikkekben. Milyen stílusok mutatkoztak be eddig?
Tompos Vince: Ez is volt a cél, hogy minél szélesebb zenei palettába nyerhessünk betekintést. A stílusokat azonban nem mindig könnyű behatárolni, kezdve például az első utcazenészes interjúnkkal, amelyet a Gerendás Péterrel készített beszélgetés követett. A blog mostani irányát a leginkább Zentai Márk választása befolyásolta, aki újdonsült zenekarával, a Mörkkel stand-up jazzben utazik.
Fülöp Dániel: Azt tapasztaljuk, hogy a zenészek nem szemellenzővel járnak, nagyon nyitottak más stílusok irányába is. Egy embernek általában több projektje is van egyszerre. Az ajánlásoknak köszönhetően most kicsit az elektronikus zene világában kalandozunk, számunkra is mindig derülnek ki meglepetések. A trap műfajával például mi is csak most ismerkedtünk meg. Nagyon élvezzük a folyamatos tanulást.
A szinténzenésszel hamarosan egy nagyobb találkozó szervezésére készültök, sőt egy szakmai kerekasztal is tervben van.
Tompos Vince: Így van, bulit fogunk szervezni, amelynek helyszínét és időpontját hamarosan közzétesszük a Facebook-oldalunkon. Szeretnénk megismerkedni a blog olvasóival, és nem mellesleg koncertekre is lehet számítani a nálunk szerepelt zenészektől. A fellépést pedig egy szakmai konferencia követheti majd, ahol ha minden jól alakul, egy kis főzéssel egybekötve fogunk beszélgetni a zenéről. Reméljük, hogy sok zenebaráttal találkozunk majd, illetve együttműködésekről is szívesen tárgyalnánk.
A blog kezelésén túl milyen kötődésetek van még a zenéhez?
Tompos Vince: Én énekelni járok, kb. 2,5 éve a Roland Zenesuli növendéke vagyok. Ez idő alatt nagyon sokat tanultam, főként a helyes légzéstechnikáról, eleinte nagyon sokat kellett ezzel foglalkozni, de a stílus még alakulóban van. Most januárban volt az első nyilvános fellépésem az iskolában, ahol egy Red Hot Chili Peppers-feldolgozást énekeltem. Sok rockot hallgatok, Danival nagy közös kedvencünk a System Of A Down. Ám mostanában inkább az elektronikus zenében merültem el, és nagy kedvencem lett a nemrégen felfedezett ausztrál Sia, akinek már nagyon várom a hazai fellépését. Közben egy új rovatot is elindítottunk, ahol elsőként az énektanárommal, Csongor Bálinttal, a USEME frontemberével is készítettünk egy nagyinterjút.
Fülöp Dániel: Én abszolút mindenevő vagyok zenei téren, ami legalábbis a stílust illeti. Törekszem minőségi zenét hallgatni, én csak úgy hívom, ?okos? zenét, amelyből érződik az ötlet, a tehetség és a ráfordított energia. Na, persze, az én zenei képzettségemmel, ez is elég szubjektív.
A blog itt olvasható: http://szintenzenesz.reblog.hu/
Végh Nóra
