A 2,2 méter magas bronzszobor Valerie Otte berlini szobrászművész alkotása, melyet a város polgárainak szavazatai alapján választottak ki. A Rajna középső szakaszánál, a folyó fölé magasodó Loreley-szikla tetejére vezető út végén álló szoborkompozíció egy kősziklával eggyé váló, kecses női alakot ábrázol. A lány hosszú haja a Rajnába omlik, melynek hullámain csónakok borulnak fel.
A germán mondákban szereplő tündérszerű, a szirének ókori mítoszát megidéző nőalakot Clemens Brentano német romantikus költő nevezte el Loreleynek 1801-ben írt balladájában, ám leginkább Heinrich Heine költeménye révén vált a világirodalom ismert szereplőjévé. A Loreley – amely Heine több verséhez hasonlóan fordított utat járt be, s műköltészetből vált népdallá – szerző nélkül, népdalként még a hitleri időkben is szerepelt a német tankönyvekben.
A Rajna fölötti sziklán holdfénynél megjelenő lány szépsége és énekhangja elbűvölte a hajósokat, akik a veszélyes áramlásban elfelejtkeztek mindenről, s csónakjaik zátonyra futottak vagy örvény nyelte el őket. A legendát mások is megénekelték, Heine mellett Guillaume Apollinaire, Dsida Jenő és Weöres Sándor is.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP/Thomas Frey
