Szlavisták bevetésen

Honnan jött az ötlet, hogy belefognak ebbe a kezdeményezésbe? Németh Orsolya: Tőlem indult útjára a dolog. Szerettem volna, ha több szláv irodalom jelenik meg magyarul, de hamar szembesültem vele, hogy egy kiadó alapításához nem lesz anyagi tőkém. Később nyilvánvalóvá vált: nem az a probléma, hogy nem jelennek meg szláv irodalmi művek magyarul, hanem az, hogy a megjelent könyveknek nincs publicitásuk. Így ez lett az egyik legfőbb célunk, hogy széles olvasóközönséghez juttassuk el ezeket az alkotásokat. Erre pedig a legegyszerűbb és legjobb megoldásnak a holnap bizonyult.

Walkó Ádám: A Szláv Textus szerzői nem egy baráti társaság, akik régóta ismerik egymást, itt sokkal többről van szó. Ez valójában egy szakmai toborzás volt Elsősorban személyes kapcsolatokon keresztül kerestünk szláv irodalommal és nyelvekkel foglalkozó embereket, akikkel együtt bele tudunk kezdeni a Szláv Textusba. A novemberi indulástól februárban eljutottunk oda, hogy megtarthattuk a bemutatót. Ez csak úgy jöhetett létre, hogy mindannyian elhivatottak vagyunk, a szakmánk a hobbink.  Fontos megemlíteni, hogy ez egy nonprofit vállalkozás, nem áll mögöttünk semmilyen támogatói rendszer.

Mindketten doktori disszertációt írtak saját nyelvük irodalmából. Ez a kezdeményezés leginkább a szakmát szeretné megszólítani vagy velük együtt bárkit, aki nyitott a szláv nyelvek irodalmára? W. Á. : A lehető legszélesebb körhöz szeretnénk szólni. Az egyik réteg természetesen a szakma, a szlavisták, akik hivatásszerűen foglalkoznak szláv irodalommal. Rajtuk kívül pedig mindenki más; gyakorlatilag az egész magyar olvasóközönség. A kritikák, esszék, tanulmányok rovat az, amely leginkább a szakmának szól, hiszen itt jelennek meg a velősebb, tartalmasabb írások. Az aktualitások vagy az irodalmi szövegek bárki számára befogadhatóak. A honlap forma azért jó, mert az idelátogatók szemezgetni tudnak a különféle tartalmakból, és mindenki talál magának érdekes olvasnivalót.

A szláv kultúra mely szegmenseivel foglalkoznak behatóbban? Az irodalom tűnt a legfőbb területnek számomra. N.O.: Az irodalom a fő csapásirány, ez igaz, de minden szóba jöhet, ami kultúra. Mindenről hírt adunk, ami szláv színház, mozi, koncert.

W. A.: A holnap két részre oszlik: egyrészt gyűjtőportálként működünk, minden ebben a tematikában megjelent cikket, hírt leközlünk. Másrészt publikálási felületként is funkcionálunk: a szerkesztők, a fordítók saját szellemi termékének is megjelenést biztosítunk. Nyitottak vagyunk minden szláv nyelvvel kapcsolatos írásra attól, aki kedvet érez magában ebben a témában alkotni. A szláv- magyar kapcsolatok rovatban elsősorban az irodalom felől nézzük ezeket a kapcsolódási pontokat és különbségeket, de nálunk az intermedialitás szintjén bármi szóba jöhet, amely ezt a tematikát érinti. Az egyik legújabb anyagunk, például a sajtó megjelenése szempontjából elemzi Lengyelországban a magyarországi ?56-os forradalom visszhangját, illetve felkerül majd egy tanulmány, amely a bosnyák háborús témájú filmeket elemzi.

A Facebook közösség oldalon is aktívan jelen vannak, amely manapság megkerülhetetlen formája lett a népszerűsítésnek. N. O.: Miután beregisztráltunk, 5-6 óra alatt meglett a száz lájkoló, és ma, mielőtt ideértem, már 299-en állt. Ezek csak a lájkok száma, amely mellett a heti eléréseink is nagyon magasak.
W. A.: Ez is egyfajta visszajelzés, hogy erre van igény, érdekli az embereket, amit csinálunk. Sok pozitív visszajelzést kapunk, és a facebook erre egy nagyon fontos regiszter.

N. O.: Ez a felület segít nekünk abban, hogy szélesebb közönséghez is eljussunk. A szakmát ugyanis meg tudjuk szólítani folyóiratokon, konferenciákon keresztül, a facebook-on keresztül pedig bárki máshoz is eljuthatunk. Én is néha elég furcsán érzem magam, hogy azt nézegetem, hányan lájkolták az oldalt, nem hittem volna, hogy ez engem valaha is ennyire érdekelni fog.

Hiánypótlásként jelentek meg. A Szláv Textus előtt nem volt hasonló tematikájú portál? N.O.: Ehhez hasonló nem. Mi tizenkét szláv nyelvet gyűjtöttünk össze, és ezekről próbálunk átfogó képet adni. Olyannal találkoztam, hogy posztjugoszláv irodalom, közép-európai irodalom vagy a Visegrádi Négyek: de ezek a médiumok mind geopolitikai felosztást követtek.

W.A.: Szláv tematikában ez az első.  Valószínűleg azért is kaptunk ennyi pozitív megkeresést, mert nemcsak mi érezzük azt, hogy hiánypótló a kezdeményezésünk, hanem úgy látszik, a fogadóközönség részéről is jelen volt egy hiányérzet.

N. O.: Sőt a szakmán belül is igény volt erre. Én lengyel irodalommal foglalkozom behatóan, de a például a horvát vagy a cseh irodalomra nincs akkora rálátásom.
A februári bemutató Fotó:Szvoboda Péter

A szláv irodalmak kiadásában is vannak jelentős eltérések.  Önök utánajártak, hogy tavaly 17 lengyel nyelvből fordított magyar könyv jelent meg, míg bolgárból vagy macedónból egy sem. Mi állhat ennek a hátterében?
W.A.: Itt valószínűleg a fordítói lobbi az, ami a leginkább döntő. Ha valaki rengeteg energiát áldoz rá és minden követ megmozgat, akkor kijön egy könyv. A piaci szemponton túl, tehát azon, hogy mi eladható és mi nem, más is befolyásolja még a kiadókat. Ennek felderítése lenne a következő projektünk: egy kerekasztal beszélgetés formájában elhívjuk a szláv könyvkiadással foglalkozó szakembereket, és segítésükkel megpróbálunk választ kapni ezekre a kérdésekre. A könyvkiadók már nem feltétlenül a kultúra közvetítésével foglalkoznak, sokkal inkább profitorientáltság vezérli őket. Valószínűleg sok szempont közrejátszik abban, hogy mit adnak ki, és érdemes lenne ezt a szemléletmódot publikussá tenni.

N.O.: Fontos lenne tudni továbbá, hogy ők mi alapján szelektálnak. Mi fordítókként nem látjuk, hogy mi az, ami eladható, és mi az, amire igény van a részükről.

Ez a statisztika arra is rávilágít, hogy túlnyomórészt nyugati irodalmak jelennek meg.
N.O.: Abszolút így van, angolszász fölény jellemző.

W.A.: Én úgy gondolom, hogy ez nemcsak a könyvkiadásban általános, ez minden területen elfogadott tendencia. Az angolszász hegemónia a rendszerváltás óta jelen van, és mi ezt az erőfölényt  szeretnénk csökkenteni. Azért jöttünk létre, hogy lássák, létezik másik oldal is. Reméljük, hogy idővel  megváltoznak az arányok. Bízunk benne, hogy sikerül felhívni a figyelmet alkotókra, könyvekre, bizonyos eseményekre, és ez hozzájárul majd ahhoz, hogy szélesebb körben megismerjék a szláv kultúrát.

Ha az angol vagy a francia a nyugati, akkor a szláv nyelv a keleti. Hogyan viszonyulnak ehhez a felfogáshoz? W.A.: Ez a tipikus birodalmi felosztás maradványa, hogy ami szláv, az orosz. N.O.: Nagyon fontos számunkra, hogy leromboljuk a geopolitikai felfogást. A legtöbben azt gondolják, hogy a szláv nyelv az oroszt jelenti, nem is gondolnák, hogy ennél sokkal árnyaltabb, finomabb a szláv kultúra. Mi tizenkét nyelvet ismertetünk, de ez nem az összes szláv nyelv. A ruszin, a kasub meg a montenegrói nyelvvel például nem foglalkozunk.  Úgy éreztük, ezek a kultúrák elegendőek ahhoz, hogy láttassuk, milyen széles skálán mozognak ezek az alkotások.

Milyen célkitűzéseik vannak a jövőre nézve? W.A.: Szeretnénk rendszeresen jelentkezni szakmai programokkal, olyan beszélgetésekkel, amelyek utat nyitnak a szláv kultúra iránt érdeklődőknek. Felolvasóestek, szimpóziumok, irodalmi beszélgetésekre gondolok elsősorban. Persze ez attól is függ, hogy lesznek-e támogatóink, mert akkor sokkal több lehetőségünk lenne ennek a területnek a népszerűsítésére. N.O.: Szeretnénk, ha élők tudnánk maradni, nem csupán egy virtuális felületként jelen lenni. Ahhoz, hogy ébren tartsuk a szláv irodalom és kultúra népszerűsítését, ahhoz a virtuális forma önmagában kevés.

(Forrás: Kultúra.hu) (Fotó: Szláv Textus)