"Az életben semmi sem fehér vagy fekete, a masaryki demokrácia csak a többségnek kedvezett, a kisebbségeket, így a magyarok identitását elnyomta, vagyis tilos volt a magyar színek használata, a Himnusz eléneklése, s lerombolták a magyar történelmet idéző szobrokat is, tehát mindazt, ami fontos volt nekik" - jegyezte meg a történész.
A terület elcsatolása az I. világháború után komoly törést okozott a határ menti településeken, mert vízumkényszer volt Csehszlovákia és Magyarország között, a lakosság kapcsolattartása ezáltal megszűnt. Budapestről a politikusok viszont direkt módon próbálták befolyásolni a szlovákiai magyarságot, képviselőik hetente utaztak instrukciókért a magyar fővárosba - tette hozzá.
A terület visszacsatolása felülírta az ottani magyarokban mindazt, amit a csehszlovák állam megteremtett. Kivonultak az utcákra, és szabadon kinyilvánították etnikai hovatartozásukat - boldog pillanat volt ez számukra, és nem sejtették, hogy mi jön ezek után: 1945-től még 20 évig szó sem lehetett magyarságuk vállalásáról - mutatott rá Simon Attila.
1938 vízválasztónak bizonyult. Felmerült a kérdés, hogy miért viselkedtek úgy a magyarok 38-ban, amikor tudhatták, min mentek keresztül az előző 20 évben, vagyis Trianon után. A magyar iskolarendszer megvolt ugyan, de nem lehetett tanítani magyar történelmet, március 15-ét nem ünnepelhették meg a diákok, nem volt lehetőség az identitás kifejezésére, kétarcú volt a csehszlovák demokrácia - jegyezte meg a kutató.
Simon Attila 1966-ban született Rimaszombatban, a révkomáromi Selye János Egyetem történelem tanszékének vezetője. A két világháború közötti Szlovákia és a szlovákiai magyarok történetét kutatja. A Fórum Kisebbségkutató Intézet adta ki könyvét, amelyben a csupán áldozatként megrajzolt kisebbség helyett egy viszonylag teljes életet élő közösség sorsát vázolja fel három ország 14 levéltárának kutatásai alapján.
