"Míg a magyarok hibás politikai döntéseit és a német birodalom iránt érzett egykori tiszteletét, csodálatát későbbi jó döntéseivel és már-már mártírsággal egyenlő kiállásával takarják el, a szlovákok csak a rossz oldalát hajlandóak kiemelni. Míg a magyar nyelven megjelent tanulmányok és elbeszélések lassan a 20. század legnagyobb hazai magyar politikusának tartják, a Szlovák Tudományos Akadémia történészeinek pár napja kiadott rövid anyaga a rossz oldalra állítja őt" - mutat rá Nagy András, a szerző.
Leszögezi: a klasszikus kérdés úgy merül fel, hogy a végső igazság két serpenyőjében mi nyom többet, az, hogy az évek során több, zsidókat diszkrimináló törvényt is megszavazott, vagy az, hogy az utolsó ellen egyedüli szlovákiai képviselőként tiltakozott. "A szlovákok komoly többsége Esterházy Jánost - ahogy nagyon sok más magyar személyt és ügyet - nagyon leegyszerűsítő prizmán keresztül nézik. Ezen a prizmán keresztül mosható könnyen egybe Orbán a Jobbikkal, a határon túl élő magyarok iránt érzett felelősség a revizionizmussal. De fordítva is igaz, Magyarország és a magyarok még mindig nagyon sok témában és ügyben nem tekintik egyenrangú partnernek Szlovákiát, és gyakran érzik úgy, szuverén joguk lépni, akár Magyarország határain kívül is" - fejti ki Nagy.
Úgy véli: Esterházy János szobrot érdemel, és valószínűleg már sokkal korábban is lépni kellett volna. De ha nem szeretnénk, hogy továbbra is megdobálják, úton-útfélen lefasisztázzák, és azokat is, akik esetleg szobrot emelnek neki, nyíltan kell róla beszélni. "Nem az a megoldás, hogy ezentúl még jobban bezárjuk magunkat és a szobrokat. Vajon hány magyar nyelvű Esterházy-könyvet sikerült lefordítani szlovákra? Hány szakmai előadás volt más, mint magyar környezetben? Ha nem próbáljuk meg elmagyarázni a szlovákoknak, miért fontos Esterházy szerepe a magyaroknak, és nem leszünk képesek megvédeni őt akár a szlovák szakma és a közvélemény előtt, soha nem lesz megnyugvás" - záródik az Új Szó kommentárja.
