Szoborfej a nappaliban

Horváth Dániel festőművész, aki előszeretettel lép túl a festészet médiumán, egyúttal saját komfortzónájának határain, ahol már a családi szerepkörök mellett az alkotói/szerzői szerepek is megkérdőjeleződnek. A szerepek mint megcsontosodó társadalmi konstrukciók a szoborszerű, változtathatatlan mintaképek kialakulásának kockázatát hordozzák. A viselkedési, gondolkodási és érzésmintákból épült személyiség architektúrájának origójában pedig a konfliktusokkal terhelt tapasztalás áll, ám annak tökéletes felfejthetősége kérdéses. A kiállítás, amelynek kurátora Fodor Balázs, erre tett kísérlet.