A tervezett szobor a Galilei egykori börtönéül szolgáló épület mellett áll majd, ahová őt 1633-ban, ítéletére várva helyezték el. A Pápai Tudományakadémia vezetője, Nicola Cabibbo fizikus szerint az egyház végre le akarja zárni az egész ügyet, és a szoborral nemcsak Galilei nagyszerű örökségét szeretnék elismerni, hanem az alkotás a tudomány és a hit közti kapcsolatot is szimbolizálná. A magánadományokból készülő szobor szerinte azért is helyénvaló, mert Galilei volt a modern tudományosságot képviselő pápai Akadémia egyik alapítója.
A lépés már előrevetíti azt az ünnepségsorozatot, amelyet Róma, Pisa, Firenze és Padova a jövő évben, Galilei távcsövének feltalálása 400. évfordulójára emlékezve tart majd. A Vatikán például 40 nemzetközi kutató bevonásával rendez konferenciát Galileiről, Firenzében pedig - az egykor fő ellenlábasnak számító jezsuitákkal - lépésről lépésre megvizsgálják az egykori peranyagot.
A rendezvénysorozat már a héten elkezdődött: a Firenzei Tudománytörténeti Múzeumban ugyanis megnyitották a Galilei távcsövét középpontba állító Az eszköz, amely megváltoztatta a világot címet viselő kiállítást. A helyszín nem véletlen, hiszen ma ott található a tudós szinte összes eredeti tudományos eszköze.
A tudomány és a hit közti kapcsolat a mai napig igen törékeny: januárban XVI. Benedek pápának le kellett mondania a római Sapienza Egyetemre tervezett látogatását, ugyanis a diákok és az oktatók azzal vádolták, hogy egyetért az inkvizíció egykori, Galilei elleni ítéletével. Az eset kapcsán felidézték Joseph Ratzingernek 1990-ben, még bíborosként tartott beszédét, amelyben jogosnak találta a tudós elleni ítéletet.
A zenész apától származó Galilei előbb a Vallombrosa kolostorban tanult, majd 1581-től Pisában orvostudományt hallgatott. Tanult matematikát és fizikát, s Arkhimédész munkáit tanulmányozta. Hidrosztatikai mérlege Itália-szerte híressé tette. Már fiatalon a heliocentrikus (Nap-központú) világképben hitt, de meggyőződéséről eleinte hallgatott. 1609-ben megirigyelte egy holland tudós távcsövét, s maga is épített egyet, a háromszoros nagyítást viszont harminckétszeresre növelte.
Teleszkópja segítségével megfigyelte, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a napfoltokat, a Jupiter négy holdját és a Vénusz fázisait. A napközéppontú világkép mellett utóbbi kettő volt fontos érv: a Jupiter holdjainak mozgásából világosan kiderült, hogy ennek középpontjában nem a Föld áll, a Vénusz fázisait pedig csak úgy lehetett értelmezni, ha a bolygó a Nap körül kering.
Az elméleteit Rómában szerette volna bemutatni, ám a Vatikán mindezt Kopernikusz nyomán eretnekségnek nyilvánította. 1632-ben megjelent könyve, a Párbeszédek miatt eretnekségért bíróság elé állították, és tételei visszavonására kényszerítették (egyesek szerint erre azért került sor, mert félt a pokoltól). Firenzéhez közel, háziőrizetben élte utolsó éveit. Először 1741-ben rehabilitálták, amikor XIV. Benedek pápa engedélyezte összes művének megjelentetését. Teljes rehabilitálására 1992-ben került sor, amikor II. János Pál pápa sajnálatát fejezte ki Galilei ítélete miatt.
