A szentendrei MANK Galéria udvara, a nagy múltra visszatekintő Régi Művésztelep helyszíne páratlan természeti adottságokkal rendelkezik. Az idelátogatóknak a változatos kiállítási program megtekintésekor érdemes kimerészkedni a galéria mögött meghúzódó kertbe is, ahol újabb művészeti élmények várnak rájuk. Az aktuális kortárs szoborkiállításról a kurátorral, Cserhalmi Lucával beszélgettünk.
Szerettem volna egy tág merítést bemutatni az aktuális, kortárs hazai szobrászat tendenciáiról, így nem határoztam meg konkrét tematikát. Célom volt, hogy a művek által megjelenjenek a különböző alkotói nézőpontok. Így izgalmas párbeszéd alakult ki a különféle műalkotások között, melyek egy-egy szobrászati problémát vagy témát másként közelítenek meg.
Hogyan kerültek erre a különleges helyszínre a szobrok, és honnan választottad ki őket?
Van olyan mű, amely a MANK gyűjteményéből került ide, de a legtöbb műtárgy esetében egyenként kerestem fel az alkotókat. A kiválasztás egyetlen kritériuma az volt, hogy az adott szobrokat hosszútávon, szabad térben lehessen installálni.
Ehhez a feltételhez főként az alapanyagok tekintetében kellett igazodni. A kiállításon változatos technikával készült művek láthatóak, és méreteikben is igen eltérőek - a legmagasabb 3 méter, míg a legkisebb alig több, mint fél méter.
A szobrokon keresztül megismerhetőek a legkülönfélébb alapanyagok is, mint a bronz, andezit, gránit, vas, fémszerkezetes cement, tombak vagy a mészkő. Van olyan alkotás, amely kifejezetten erre az alkalomra készült, ilyen Azúr Kinga: Lordok című műve. De több olyan szoborral is találkozhatnak a látogatók, melyek már egy ideje elkészültek, és most újra bemutatjuk őket.
Említetted, hogy milyen sokszínűek a kiállított szobrok. Mivel nem egy klasszikus kiállítótérbe, hanem a kertben mutatjátok be őket, okozott bármilyen kihívást az installálás?
Fontos szempont volt a tervezés során, hogy a kert összképét ne befolyásoljuk, mivel az itt alkotó művészek számára sok esetben jelentős ihletforrást jelent ez a természeti közeg. Ezért kizártuk a beton talapzatok készítését, aminek helyettesítése okozott némi fejtörést. A MANK Műszaki Osztályának vezetője azonban talált erre egy egészen egyedi megoldást.
Külön erre az alkalomra olyan fémvázak készültek, melyek oldala nincs lefedve, így nem takarják el a szobrok térbeli nézőpontjait, de stabilizálásukban nagy mértékben segítenek.
Van valamilyen közös pont a kiállított szobrok között?
Mindegyik kortárs hazai alkotó munkája. Nem szerettem volna kikötni, hogy csak figurális vagy nonfigurálív műtárgy kerüljön be a válogatásba, sokkal inkább a sokszínűségüket tartottam szem előtt, hogy a nézők teljes képet kaphassanak a kortárs szobrászművészetről.
Az alkotókkal kapcsolatban érdekesség, hogy vannak közöttük már befutott, abszolút elismert művész, mint például Farkas Ádám vagy Márkus Péter, de pályakezdő, friss diplomás szobrászok is, mint Ámmer Gergő vagy Azúr Kinga ? ez utóbbiak számára nagy lehetőséget jelent a csoportos kiállítás. Összességében jellemző a kiállításra a frissesség és a különböző alkotói szempontok, karakterek bemutatása.
Szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a típusú bemutatóval itt, a Régi Művésztelep kertjében, ezért gondolkodunk a folytatáson is. Tervezünk jövőre egy hasonló tárlatot, már gondolkodom is a koncepción is, ami lehet, hogy valamilyen szobrászati problémára adott reflexió lesz.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
