Az első világháború véres harcaiba belefáradt hatalmas országban sztrájkok és tiltakozások után 1917. március 12-én győzött a polgári demokratikus forradalom, három nappal később lemondott II. Miklós cár. Az országban kettős hatalom alakult ki a szovjetek (közvetlenül választott tanácsok) és az ideiglenes kormány között.
A külföldi "kényszertartózkodásukból" hazatérő bolsevik vezetők (Lenin, Trockij, Zinovjev, Buharin) a forradalom továbbvitelét tűzték ki célul, megvonták a támogatást az ideiglenes kormánytól és a szovjetekben igyekeztek átvenni a hatalmat. A demokratikus köztársaságról, a munkásellenőrzésről, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetéséről és a háború befejezéséről szóló programjuk sokak tetszését elnyerte. A bolsevik propaganda hatására júniusban tüntetések kezdődtek, amelyet az eszer párti és mensevik többségű első oroszországi szovjetkongresszus betiltott. A kettős hatalom júliusban véget ért, a bolsevik felkelési kísérletet leverték, Leninnek is Finnországba kellett menekülnie.
1917. október 10-én a bolsevik vezetés úgy döntött, hogy az október végére (a Gergely-naptár szerint november elejére) tervezett II. szovjetkongresszus előtt sor kerül a fegyveres hatalomátvételre, amelyet a kongresszus törvényesít. A terv azonban kiszivárgott, s a kongresszus megnyitását október 25-re (november 7-re) halasztották, hogy a mensevik és az eszer többség biztosan odaérjen. A felkelést ezért már október 24-én (november 6-án) este kezdték Szentpéterváron: elfoglalták a főváros legfontosabb stratégiai pontjait, a Péter-Pál erőd helyőrsége átállt a felkelőkhöz. Éjszaka körülzárták a kormány székhelyét,a Téli Palotát, ahonnan Kerenszkij miniszterelnök elmenekült. Miután a bennrekedt miniszterek nem adták meg magukat, az Auróra cirkáló ágyúi adtak jelet az ostromra.
Október 25-én (november 7-én) a Forradalmi Katonai Bizottság bejelentette az ideiglenes kormány megdöntését. Aznap este ült össze a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, amelyen a 670 küldött több mint fele bolsevik volt. A hasztalanul tiltakozó mensevik és az eszer küldöttek kivonultak, a bennmaradt bolsevikok pedig elfogadták a dekrétumot, amelynek értelmében minden hatalom a szovjetek kezébe megy át. November 8-án elfogadták a békéről és a földről szóló határozatokat is, a szovjetkongresszus bolsevik kormányt választott, a Népbiztosok Tanácsának elnöke Lenin lett.
A tiltakozó mensevikek és eszerek létrehozták a Hon- és Forradalommentő Bizottságot, minden demokratikus párt követelte az alkotmányozó gyűlés összehívását. A bolsevik válasz az Oroszországi Rendkívüli Bizottság (Cseka, azaz a politikai rendőrség) létrehozása volt, az alkotmányozó gyűlést azonban 1918. január 18-ára mégis összehívták.
A választásokon a mensevikek, az eszerek és az őket támogató két kis párt 62, a bolsevikok alig 25 százalékot kaptak. Az alkotmányozó gyűlésben azonban a kisebbségben lévő bolsevikoknak sikerült elérniük a tanácskozás feloszlatását. A gazdaság irányítására létrehozták a Népgazdasági Tanácsot, amely kimondta a termelés és elosztás munkásellenőrzését, a magánbankok, a külkereskedelem majd a magánüzemek államosítását, a részvénytőke elkobzását.
A polgárháború felé sodródva 1918 júliusában a szovjetek V. kongresszusán a bolsevik többség a kongresszust a legfőbb hatalmi szervvé nyilvánította, a július 6-i bolsevikellenes moszkvai felkelést leverték. 1918 tavaszán kitört a külföldi intervencióval is tarkított polgárháború, amely 1921-ben a bolsevik hatalom végső győzelmével zárult.
(Múlt-kor/MTI)
