A lengyel parlament, a Szejm elsöprő többséggel a 63 éves Tadeus Mezowieckit választotta miniszterelnöknek. A Szolidaritás jelöltje az első nem kommunista miniszterelnök a Varsói Szerződéshez tartozó államban. Mezowiecki, aki eddig a Szolidaritás szakszervezet hetilapjának főszerkesztője volt, a jelen lévő 423 képviselő szavazataiból 378-at kapott meg. Személyében az eddig uralkodó lengyelországi rendszer elkötelezett ellenfele lett a kormányfő. A látványos változások előzményét a június 4-i parlamenti választások jelentették, amikor a lengyel lakosság először dönthetett szabadon a 460 szejmbeli hely egyharmadáról, valamint az újonnan létrehozott második parlamenti kamara száz helyéről. A választások során a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a LEMP megsemmisítő vereséget szenvedett, míg a Szolidaritás polgári bizottsága a szavazatok legnagyobb részét megszerezte. A polgári bizottság az 1980 óta létező ellenzéki szakszervezet politika szervezete. A Szolidaritás-párti miniszterelnök megválasztását előkészítette az a koalíció, amelyet a polgári bizottság a Parasztpárttal és a Demokrata Párttal kötött. A fenti két párt korábban a LEMP kiszolgálójának számított, mostantól fogva azonban teljes önállóságot követel. Mezowiecki új kabinetjében a LEMP 4 tárcát kapott a 23-ból, továbbra is a kommunisták kezén van a Belügyi- és a Védelmi Minisztérium, és ezzel továbbra is részt vállalnak a kormányzással járó felelősségből. Első nyilatkozatában Mezowiecki számos demokratikus reformot jelentett be, és hadat üzent "a környezet katasztrofális elszennyeződöttségének". Egyidejűleg jelezte, hogy számít a lengyel nép áldozatkészségére a súlyos gazdasági problémák megszüntetésében.
