Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin szovjet írót és a rendszer kritikusát február 12-én letartóztatják és egy nappal később kiutasítják a Szovjetunióból. Az író már 16 éve bírálja a Szovjetunióban uralkodó politikai állapotokat "Ivan Genyiszovics egy napja" című írásának megjelenése (1960) óta egymást követték a tilalmak és üldöztetések. "A pokol tornácán" (1968) és "Rákpavilon" (1963-1967) című könyveiért, amelyek a Szovjetunióban meg sem jelenhettek, Szolzsenyicin 1970-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Szolzsenyicinhez hasonlóan nyilatkozik meg mind több szovjet író, amiért Moszkva elnyomja és üldözi őket. A Kreml most Szolzsenyicin kiutasításában látja azt a lehetőséget, hogy a disszidenst a Szovjetunióban megfossza közönségétől és megnyugtassa a nyugati kritikusokat. Az író kiutasítása utáni első napokat barátjánál, Heinrich Böll nyugatnémet írónál tölti, s később az USA-ban telepedik le. Szolzsenyicin, aki 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban, matematikatanár és tiszt volt a második világháborúban. A háború után letartóztatták, s 1953-ig egy munkatáborba internálták; 1957-ben rehabilitálták.
