- Estefelé telik csak meg a sátor. A feleségem legalábbis ezt mondja. Én először vagyok a szigeten - mentegetőzik az épp Szolnokon lelkészi szolgálatot teljesítő Csizmadia György. -Napközben mindenkinek dolga van, a fiatalok csak bekukkantanak ide, a félhomályba, aztán továbbmennek. Ha viszont sötétedés után néznek be, amikorra épp elegük lesz az egész napos porból, tömegből, hangzavarból, és idebent már égnek a mécsesek, illatozik a gyümölcstea, viszonylag hűvös van, és ráadásul csönd, megtelnek az asztalok.
Hogy miért jó egy tizennégymillió lelket számláló egyháznak, hogy a budapesti Sziget fesztiválon hat asztalnál teát kínáljon soha nem látott fiataloknak, erre meglepő választ ad Csizmadia lelkész. Mert bár a hetednapi adventista missziós vallás, a Szigetre egyáltalán nem téríteni jöttek. Megelégednek azzal, ha náluk megülhetnek, lecsendesedhetnek picit a szigetlakók. Aki akar, a barátjával beszélget, aki akar, velük, aki senkivel nem akar, az ül és iszik. Vagy nem iszik.
A Sziget sátorban berendezett Lelki betérőjük - állandósult formában - a Nyugati pályaudvar közelében működik. Nem feltétlen lelki tévelygőknek nyílt: bárkinek, aki tanácsra, jó szóra vagy csak értő fülekre vágyik. Az egyház egyébként nem első sorban ezt, sokkal inkább kórházak, szociális intézmények létesítését és az oktatást tartja társadalmi feladatának. Ami pedig a hívőket illeti: tőlük egészséges életet vár. Alkohol és cigi tilos, kávé és egyéb ajzószer ellenjavallt. Ellenben tanácsos a sok pihenés, a testmozgás, a napsütés és a friss levegő. És még egy életmód-vezetési szabály: a disznóhúsevés tilalma. Ez a másik közös pontjuk a zsidó vallással. Meg a két párhuzamos előíráson kívül a régtől meglévő szimpátia. - A második világháború alatt kápolnáink pincéiben rejtegettük az üldözött zsidókat - üvölti Csizmadia György, mert a szomszéd sátor előtt lassan önkívületbe toporogják magukat a szakállas ifjak. A sportpólós lelkészt cseppet sem zavarja, hogy a rögtönzött hászid táncformáció cseppnyi esélyt sem hagy Lelki betérőjük elcsendesülésének.
Hogy egészségesen él, hogy a hetedik napon, vagyis szombaton pihen, és hogy mindennél jobban hisz Jézus második eljövetelében (vagyis az adventben), ez megnyugtatja, és teljes emberré teszi Csizmadia Györgyöt. Igaz, néha a szemére vetik, hogy a nagy nemzetközi adventista közösséget inkább érzi identitása gyökerének, mint magyarságát, de ő ezt nem bánja.
Annál inkább a Chabad Lubavich sátra előtti standnál ülő lány, aki tíz forintért a rabbi válaszát várja kérdésére. Mit válaszoljon az ember, ha a hazaszeretetet a vallással, a magyarságot a zsidósággal állítja szembe vitapartnere. Erre a rabbi is mosolyog. - Tegnap egy fura férfi ült le velem szemben. Egy harmadik személyről mesélt, akiről úgy tudja, antiszemita. Kérdezte, mivel érveljen neki. Pontosan tudtam, hogy ő maga akarja hallani az érveket. Elsápadt, amikor azt válaszoltam: az antiszemitizmussal nincs semmi bajom. Mindenki azt gondol, amit akar. Csak ne építsen gázkamrákat. - De mit válaszol nekem? - forszírozza a lány. - Hogy hagyja. Ne menjen bele a vitába. Ha valakit valóban érdekelni fog ez a kérdés, ha nem veszekedni, hanem vitázni, netán tanulni akar, látni fogja rajta. Addig beszélgessen vele az időjárásról.
Hogy mennyire elégedetten, soha nem fogom megtudni, de a lány köszönetet mond és feláll. A kezét nyújtja a rabbinak, de ő mosolyogva visszautasítja: ortodox zsidó férfi csak férfivel fog kezet.
Ezek után nagyot biccentek Kürti Csabának, Magyarország legnagyobb internetes zsidó közössége, a Jewish Meeting Point vezetőjének. Ő viszont nevetve nyújt kezet, és megnyugtat, jól ismeri az érzést. - Magyarországon ma is sokan megnéznek, ha kipával a fejemen járok az utcán. Amikor viszont Izraelben utazgattam, rettentő kínosan éreztem magam a sok kaftános ember között a pólómban meg a farmeromban. Nehéz mások szokásaihoz alkalmazkodni.
Részben emiatt találta ki Kürti Csaba bátyjával a Jewish Meeting Pointot. Pécsen jól érzékelték, mennyire elszigetelten él a vidéki zsidó fiatalság. Ismerkedésre, párkeresésre alig van esélyük. A közösségi site éppen ezért eleinte társkeresőként és fórumoldalként működött. Aztán úgy felpörgött, hogy ma már nemcsak párt, állást, híreket, cikkeket, pályázatokat is bőven találni rajta. A Sziget-szerepléssel ugyanaz a céljuk, mint egykor a portállal. Nyitni. Ahogy Kürti Csaba fogalmaz, az "elkallódott" zsidó fiatalok felé. Olyanokat is szívesen látnak, akik csak akkor döbbentek rá származásukra, amikor valamelyik nagyszülőjük meghalt, és látták: zsidó sírkertben temetik el. Szóval a félénkeket, bizonytalanokat, "kezdőket" is várják.
És a nem zsidókat. Akiket érdekel ez a kultúra. - Itt, a Szigeten elképesztő meglepetések érik az embert - lelkendezik Kürti Európa legnagyobb Izrael-térképén ácsorogva. - Úgy értem, elképesztően kellemesek. Mikor például megindul a sátrunk felé egy nagydarab, kopasz, bakancsos, félmeztelen figura. Aztán leül ide, és megkér, hogy meséljünk neki, mert őt ez az egész annyira érdekli. Vagy amikor a déli tűző napon fölforrósodik a tel-avivi tengerpartról hazahozott homok, és a fiatalok mezítláb beleállnak. Végül is ezért hoztuk haza műanyagflakonokban ezt a hatvan kiló földet. Akinek még nincs lehetősége, hogy odautazzon, legalább itt, a Szigeten tapodhassa egy kicsit a Szent Földet!
