A koreai pavilon az északi és a déli országrész építészetét állítja szembe egymással, ezzel érzékeltetve a történéseket magyarázó különböző politikai narrációk eredményeit. De annak hatása nem csak az országban, hanem például Afrikában is érzékelhető: Mugabe elnökről, csak úgy, mint az észak-koreai vezetőkről számos utcát, közteret neveztek el, a választási plakátokkal a politika és azok vezető alakjai városok szerte feltűnnek, szobrok hirdetik nagyságukat. A politika tehát az építészetben is felüti a fejét, leggyakrabban az említett terülteken érzékelteti építészeti hatását, de komplex épületsorok építéséből is kiveszi részét, például Szöulban. Miközben pedig az építészeknek Észak-Koreában a nagy vezetők heroikus küzdelmét kell kiemelniük, délen a demokráciát és a bürokráciát kell kiszolgálniuk az egyéni kreativitást hirdető építészet zászlaja alatt.
Egy igen különleges expóval várja az orosz pavilon a látogatókat: a jól megszokott stadionokbéli kiállítások formájához igazodva kitalált cégek kínálnak lehetőséget a panellakások újrahasznosításától a kulturális javakat hirdető metrómegállók építésén át a műanyag belsőépítészeti elemek újrafestéséig. Az ötletekkel élhetőbbé tehetnénk a globalizációval elterjedt építészeti megoldásokat. A kiállítás egyik standja például Russia around the world néven hirdet utazási irodát, mely a világ számos pontjára indít utazásokat az orosz építészeti remekek megismerésére.
A japán pavilon az ország olyan megvalósult építészeti értékeit mutatja be. Az ország a II. világháború utáni hatalmas fejlődés áldozatává vált: 1968-ra ugyan a világ második legjelentősebb gazdasági erejévé nőtte ki magát, az építészet addig a hatalmas fejlődés kiszolgálójaként jelent meg. A megvalósult tervek nem vettek tudomást a légszennyezésről, az életszínvonal stagnálásáról, a század második felében azonban a problémákra adott megoldások megtalálásába az építészeket is bevonták. Japán építészek ezek után Ázsiában, a Közel-Keleten, vagy éppen Afrikában keresték az együttélés helyes típusait, a mai modern japán építészet pedig ezen, az 1970-es évekbeli aktivitások szinergiájából fejlődött ki. A kutatások révén épültek felhőkarcolók, használták fel a régi motívumokat a japán építészek.
Németország az 1964-es bonni kancellária épületét vitte be pavilonjába, és teremtett a két térből egy harmadikat, a lengyelek pedig Józef Pilsudski, a 20. század eleji orosz hatalmi törekvések elleni harcok vezéralakja sírhelye előtti bejáratot modellezték le pavilonjukban: a hagyományos formák közé azonban modern elem került egy tükrös kocka formájában. Az amerikaiak OfficeUS néven indítottak egy könyvtárra hasonlító műhelyet az építészet szolgálatában: olyan épületek terveit lehet kikölcsönözni, melyeket amerikai cégek építettek az elmúlt száz évben a világban. A globalizáció elindítóinak bőven volt miből szemezgetniük, miután először 1920-ban, majd az 1950-es években a Marshall-terv eredményeként, az 1970-es években a Közel-Keletre az olajipar révén, azt követően pedig a nem állami szervezetek támogatta intervenciók révén a világ összes pontjára eljutottak.
Fundamentals
A Velencei Biennále a mindenkori kortárs építőművészet egyik legjelentősebb nemzetközi seregszemléje. Rem Koolhaas holland építész, a főkurátor Fundamentals címmel hirdette meg az ez évi kiállítást, és rendhagyó módon nem alkotókat (építészeket) hívott meg, hanem a maga koordinálta nagyszabású kutatási projektet kívánja bemutatni a Giardini központi pavilonjában és az Arsenale tereiben. A kutatás célja az építészet elmúlt százéves történetének, azaz a modernitás és a posztmodernitás korának elemző bemutatása abból az elgondolásból kiindulva, hogy az építészet globális trendjei a posztmodern korában felülírták-írják a helyi hagyományokat. A kiállítás célja egyrészt ennek a folyamatnak a bemutatása, másrészt a lokális tradíciók továbbélésének, átértelmeződésének feltárása.
Magyarország a Biennálen
Magyarországot a kiállításon Jakab Csaba és Márton László Attila építészek valósítja meg az ÉPÍTÉS/BUILDING - Az építés folyamata, ember- és közösségformáló ereje, hatása az épített környezetre című pályázatukat. A kiállításon a kurátorok az általuk ?Kárpát-medencei modellnek? nevezett oktatási módszert mutatják be, amelynek központi eleme az átriumban megvalósuló demonstratív ?ÉPÍTÉS?. Velencében továbbá Berszán Zsolt Decomposition című tárlata is látható lesz június 6-tól július 6-ig: Berszán Zsolt művészete a végesség problémáját állítja középpontba. A fiatal képzőművész legtöbb alkotása az alternatív genezis lehetőségét feszegeti, arra próbálván választ találni, hogyan ébred élet a halálban, milyen perspektívák nyílnak az ember számára a természet örök körforgásának inhumán szférájában. A velencei kiállítás egy újabb rétegét nyitja fel ennek a nagy témának: Mi történik az emberi testtel a halál után?
Fotó: Csákvári Zsigmond
