Szomorú, hogy 2500 éve nem változott semmi - ALFÖLDI RÓBERT

- A hazai sajtóban elterjedt a hír, hogy legújabb rendezésének, a rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színházban megvalósuló Lüszisztraténak a plakátja - amely egy rózsaszín marcipánfalloszt ábrázol - felháborodást keltett odakint, az előadást eredetileg támogató INA olajtársaság pedig visszalépett a szponzorációtól. Valóban ilyen puskaporos hangulat lengi körül a premiert?

 

- Az olajtársaság csak attól lépett vissza, hogy ezt az előadást támogassa, egy másik előadást fog támogatni a színházban, tehát a pénz nem veszett el. A botrány itt nem ekkora, sőt egyáltalán nincs botrány, ezen mindenki nevet. Az MTI egyik munkatársa felhívott néhány nappal ezelőtt, és azt kérdezte tőlem, hogy miért fallosz van a plakáton. Én visszakérdeztem, hogy nem lehetne-e inkább arról beszélni, hogy miről szól az előadás. Ez eljutott odáig, hogy letettem a telefont, és arra kértem, hogy akkor hívjon, ha az előadás érdekli. Később küldött kérdéseket, amikben már szó nem volt a plakátról, de a sajtó ezt mégis fölkapta. Remek címek vannak, olvastam az interneten. Az összes jegy elkelt az összes előadásra, senki nem háborodott föl. Az, hogy az INA nem szeretett volna ott lenni a plakáton - hangsúlyozom, körülbelül tizenöt másik szponzor van rajta, tehát nem ők voltak az egyetlenek -, ez az ő ízlése. Az, hogy Magyarországon ez így föl van fújva, egész egyszerűen megalázó és elkeserítő. Nem arról írnak, hogy egy magyar rendezőt meghívnak a munkája nyomán Horvátország legnagyobb színházába, hogy elkeltek a jegyek, hogy mindenki érdeklődik, hanem arról, hogy mi van a plakáton.

 

 

- Arisztophanész 2500 évvel ezelőtt konkrétan azt írta meg, hogy a férfiak merev szerszámokkal érkeznek, amiről azt gondolják az ellenfelek, hogy fegyver. Tessék elolvasni a Lüszisztratét, mielőtt bárki bármit mondana. Ebből, és a színházzal teljes egyetértésben alakult ki a plakát koncepciója. Mivel itt nem volt olyan grafikus, aki ezt gyorsan meg tudta volna csinálni, ezért az a grafikus, Szabó Ádám Árpád csinálta, akivel évek óta dolgozom. A fotó egyébként egy híres magyar cukrászda tortájáról készült. Most hétvégén volt itt egy karnevál - a velencei karnevál mellett a legnagyobb -, ahol egész nap felvonultak, mindenféle méhecskének és egyébnek különböző műfalloszai voltak és ezen mulattak az emberek. A horvát sajtó megdöbbentően normálisan viszonyul ehhez az ügyhöz. Most olvastam például egy cikket, amiben képviselőket kérdeztek meg arról, hogy mit szólnak ehhez az előadáshoz, akik azt mondták, hogy kíváncsian várják és nagyon jót röhögtek az egészen.

 

 

- Görög évad van a színházban és kértek tőlem három darabot, végül egy vígjátékban állapodtunk meg. Ez a darab arról szól, hogy ne legyen háború: a nők megpróbálják a férfiakat a legérzékenyebb pontjukon elkapni, hogy végezzék a dolgukat és ne a hatalommal foglalkozzanak. Van miről beszélni ebben a színdarabban és azt gondolom, hogy manapság is, mert hát elég szomorú, hogy durván 2500 éve nem változott semmi.

 

 

 

- A színház a világon mindenütt egyforma hál'istennek, és mindenki azon dolgozik mindentől függetlenül, hogy nagyon jó előadást csináljon. Itt nagyon nyitott, nagyon expresszív, nagyon jó színészek vannak, van egy fantasztikus tolmácsom, Tomek Iván, aki sokat segített. Ugyanolyan tempóban és módon lehetett dolgozni, mint Magyarországon.

 

 

- Erről sokat írnak, mélyen nem értek ezzel egyet. A nők éppen a nőiségükkel próbálnak meg hatni a férfiak férfiasságára. Egyáltalán nem akarnak a nők férfiakká válni, csak szeretnék, ha valami normalitás költözne vissza az életbe. A nőknek ez az összetartó, összekovácsoló, összeterelgető lénye megpróbál társadalmilag is működni, elérni, hogy befejeződjön a háború - ami mondjuk itt Horvátországban szintén kicsit mást jelent, mint nálunk, Magyarországon.

 

 

- Az ember megpróbálja mai módon megközelíteni a történetet. Mivel itt egy kortárs és mai nyelvű fordítás van, ehhez alkalmazkodva megpróbálok olyan helyzetet találni vagy teremteni, amitől a nézők lehet, hogy konkrétabban is értik, másrészt nem engedni nekik, hogy a drámát eltartsák maguktól arra hivatkozva, hogy ez egy klasszikus görög történet, amihez nincs semmi közük. Azért persze van bukéja annak, hogy kvázi képviselőnők, képviselőfeleségek csinálják ezt a képviselőkkel, hogy mi minden történik a parlamentben. Szerintem ez egy hiteles gondolat és egy hiteles probléma. Itt is ugyanúgy kínlódnak, és ugyanúgy kérdések vannak a vezetőikkel és a képviselőikkel kapcsolatban, mint nálunk. Egy vígjátékkal is meg lehet próbálni és kell is valamiféle társadalmi helyzetet, lényeget mutatni, vagy legalábbis kérdéseket feltenni.