Szőnyi István a 20. századi magyar festőművészet megkerülhetetlen nagy mestere. Finom színharmóniákra épülő látványfestészetét kortársai a férfilíra francia képviselőjéhez, Bonnard-hoz hasonlították. Kállai Ernő szavaival élve „a szelíd életharmóniák festője” volt. A Dunakanyar különleges szépségű települését, Zebegényt ő tette művészeti központtá. A műterme kertjéből elé táruló csodálatos látvány a magyar tájképfestészet gyöngyszemeit ihlette. Főiskolai tanárként több nemzedéknyi festőt oktatott, akik mind – köztük Keserü Ilona vagy Reigl Judit – felnéztek rá művészi kvalitása és etikai tisztasága miatt.
A Kieselbach Galéria most megjelent Szőnyi István-monográfiája kivételes erőfeszítések eredményeként születhetett meg. A tanulmánykötet és az életműkatalógus teljesen új fénytörésben mutatja be Szőnyi pályáját és munkásságát. A magyar művészeti könyvkiadásban páratlan léptékű vállalkozás: 3 kötet, 17 tanulmány, 1720 oldal, 450 dokumentumfotó, 4577 reprodukció, összesen 14,2 kg.
A kiállítás október 30. és november 30. között látogatható.
A nyitóképen a Dunakanyar – Zebegény – otthon – család című Szőnyi István-kiállítás részlete a Kieselbach Galériában. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
