Az ifjú Szörényi Levente eredetileg sebészorvosnak tanult, ám nem túl jó érettségi bizonyítvány után álmai szertefoszlottak, és zenészként folytatta. 1963-ban (18 évesen) már játszott a Stúdió 11-gyel, Bergendyékkel és olykor az akkor még családi együttesnek számító Illéséknél is kisegített.
Az Illés klasszikussá vált felállása 1965-re alakult ki. Az év nyarán a nógrádverőcei ifjúsági táborban játszottak, itt születtek meg az első magyar nyelvű beat dalok, és még az év során elkészítették az első magyar nyelvű beat kislemezt, a Táskarádiót.
A 60-as évek végére az Illés a csúcsra ért, az ország legnépszerűbb zenekara volt az Omega és a Metró mellett, dalaik rendre a slágerlista élére kerültek, koncertjeik hatalmas sikert arattak. Számaik zömét Szörényi Levente szerezte, a Bródy János által írt, gyakran áthallásos, politikailag kényes szövegek az előző nemzedék magatartásmintái ellen lázadó ifjúság életérzéseit fejezték ki. Bár nem volt rocksztár alkat, Levente lett az együttes meghatározó alakja, aki kisugárzó energiájával, tisztán zengő hangjával adott karaktert nekik.
Az Illés feloszlása után a Szörényi testvérek Bródyval együtt a Fonográf együttesben folytatták. A sokrétű, igényes zenét többszólamú vokállal megszólaltató hattagú zenekar egy évtizeden át dolgozott, Levente emlékezetes slágerekkel gazdagította a repertoárt.
A zenész szólólemezeket is készített: 1973-ban Utazás, 1980-ban Hazatérés, 1986-ban Végtelen úton címmel, valamint duettalbumokat is, többek közt Kovács Katival, Sebestyén Mártával és Rost Andreával.
1982-ben mutatták be Kőmíves Kelemen című rockballadáját, egy évvel később a munkássága egyik csúcspontjának tekinthető István, a király című rockoperát. A Boldizsár Miklós darabjára Bródyval közösen írott, mára klasszikussá vált mű a kinyilatkoztatás erejével hatott, sokakban szabadította fel az akkor elfojtott nemzeti érzést.
Kiemelt fotó: Szörényi Levente és Németh Oszkár a stúdióban, a Fonográf együttes lemezfelvételekor, 1984. / Fortepan
