A válasz: igen, pedig. És ebben igazán az utolsó szócska a meglepő, vagyis az, hogy annak ellenére igazán szórakoztató az ifjú szörfbajnokok versengése, hogy a Chris Buck és Ash Brannon rendezésében készült 3D-s mozi nem nélkülözi a legtöbb amerikai filmben rendre felbukkanó közhelyes fordulatokat, és néha igazán olcsó eszközöket használ a nevettetésre. Természetesen Moby, a kamaszkorú, szörfbolond pingvin kicsi és vékony, senki nem hiszi, hogy valamire is vinni fogja, de mivel gyerekkorában találkozott Nagy Z-vel, minden idők legjobb szörfbajnokával, mindent megtesz, hogy megvalósítsa álmát, a nyomdokába lépjen, és legyőzze vetélytársait a Nagy Z Emlékversenyen. Moby persze sosem adja fel, hiszen "ez különbözteti meg a győzteseket a vesztesektől". Eddig akár ásíthatnánk is, láttuk ezt már ezerszer, minden műfajban és sportágban. Sőt, hátravan még a legkellemetlenebb: igen, olykor lesznek böfögős poénok is.
Viszont karakteresek a szereplők, harsány egyéniséggel, akár a kicsi, de elszánt, teljesítménykényszeres Mobyt, vagy barátját, a halálnyugis Pipi Joe-t vesszük, és a cinikus menedzser-hörcsög is emlékezetes, aki koktélokat szürcsölve, rutinosan manipulálja a médiát. És ott van még a trófeáit csókolgató, agresszív Tank (egy tinifilmben ő lenne a kosárcsapat kapitánya) a Baywatch vízimentőire emlékeztető csábos pingvinlányka, és a meghízott, ellustult és depressziós Nagy Z, a halottnak hitt szörflegenda, aki persze villámgyorsan összeszedi magát, amikor megfelelő tanítványa akad Moby személyében. Az eredeti verzióban igazi nagyágyúk - Shia LaBeouf, Jeff Bridges, Zooey Deschanel - adták a hangjukat a szereplőknek, de nincs miért aggódnunk, a magyar szinkron is jól sikerült, és a fordítónak is mindenképpen kijár a dicséret, pergők, szellemesek a párbeszédek, átjönnek a poénok.
És ami igazán egyedivé teszi és valóban kiemeli ezt a filmet az animációs áradatból, az a műfaja, hiszen a Vigyázz, kész, szörf! egy dokumentumfilm-paródia is egyben, annak minden hozadékával, így aztán látunk "archív" fotókat, fekete-fehér bejátszásokat, roncsolt felvételeket, belógó mikrofonokat és elkapott könnycseppeket is. A forgatócsoport egyszer tapintatlanul egy balesetet is le akar filmezni, de megdobálják őket, máskor egy hirtelen elérzékenyülő és elpityeredő szereplő vadul integet, hogy álljon le a forgatás, de az igazi telitalálat az, amikor az elbűvölő vízimentő pingvinlány arról beszél szerényen, hogy eddig még mindenkit kihúzott, a felvételen pedig látszik, hogy éppen fuldoklik valaki a vízben a háta mögött.
A kezdetben szimpla - a szereplőket győztesekre és vesztesekre osztó - kiválasztódási elvet a film második felében új világértelmezési kísérlet váltja fel: nem győzni kell, hanem élvezni a pillanatot, és elfogadni, ami csak jön. Mindez szörfnyelven annyit tesz, hogy görcsölés helyett ideje lazítani, a fatörzsben csupán meg kell találnod a már benne rejlő szörfdeszkát, a hullámot nem uralni kell, csupán rá kell bízni magad, a verseny pedig egyáltalán nem számít. Ezt az egész barkács-zen ideológiát Nagy Z próbálja átnyomni Moby buksijába, de ő is csupán idős korára lett ilyen bölcs, fiatalon még folyamatosan győzelemért kapart. Így aztán az egyetlen valóban megvilágosodott szereplő nem más, mint a nagyszájú, aranyszívű csirke, Pipi Joe, Moby barátja, aki kellemes fürdőnek tekinti, amikor félig megfőzik, és a Nagy Z Emlékversenyen is csak a felhők alakját bámulja ábrándosan.
