Az Írószövetség vitasorozatában mindig olyan kulturális és közéleti témák kerülnek tárgyalásra, amelyek a társadalom szélesebb rétegét is foglalkoztatják. A legutóbbi alkalommal az elmúlt időszakban többször is vita tárgyát képező kulturális folyóiratok kerültek a fókuszba.
A folyóiratok intézményrendszerének gyengülésével kapcsolatban sokan aggodalmukat fejezték ki, és kifogásolták, hogy a kultúra többi területéhez képest ez a szegmens kevesebb támogatásban részesül.
Mintegy válaszként, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 9-i sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy plusz 450 millió forintot rendelnek hozzá a Nemzeti Kulturális Alap szakkollégiumaihoz, amelyből a folyóiratok is hetven millió forintos támogatáshoz jutnak majd.
Ilyen előzmények után került sor a március 25- i vitára, ahol Pápay György kultúrpolitikai szakértő moderálásával Doncsev András, az NKA alelnöke, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, Mészáros Sándor a Kalligram főszerkesztője, valamint Oláh János író, költő, a Magyar Napló főszerkesztője szálltak be a KultúRingbe.
A vita során Oláh János többször hangot adott a véleményének, miszerint nincs értelme különbséget tenni a nyomtatott és az online folyóiratok között, és ez csupán egy álvita, amivel valakinek az volt a szándéka, hogy a lényeges kérdésekről elterelje a figyelmet.
?Attól függetlenül, hogy a világhálón jelenik meg, vagy nyomtatott formában, mindenképp egy irodalmi műhelyről van szó, és szerintem ezek a műhelyek katasztrofális helyzetben vannak? ? fogalmazott a Magyar Napló főszerkesztője. Azt is hozzátette, hogy ez a kifosztott és lenullázott szakma nem versenyképes. ?Nagyon kevés pénz jut az irodalomra, főleg ha bekerül a normális folyóirat rendszerbe. Az összes többi szakma sokkal jobban lobbizik, mint az irodalom, ami egyre inkább hátrébb szorul. Ezért van az, hogy egy közepes filmre, amit megnéznek 600-an, az állam háromszor annyit fizet, mint az egész magyar irodalom támogatására? ? mondta.
Mészáros Sándor a kultúra hatékonyabb képviseletét kifogásolta, Szentmártoni János pedig arról beszélt, hogy az, hogy a kultúrára több pénz jut, mindenképpen jó, de muszáj megerősíteni az alapokat. ?A folyóiratok a magyar kultúra egyik alappillére. Több eleme is van, ebből az egyik legfontosabb a tehetséggondozás. A folyóirat - kultúra egy olyan pezsgő, friss életet mozgat, amitől semmiképp nem szabad elvonni a támogatást.?
Oláh Jánossal ellentétben, a Magyar Írószövetség elnöke nem tartja annyira tragikusnak, hogy a folyóiratokat egy kollégium alá rendelték, szerinte nem baj, ha versenyeznek egymással.
Doncsev András, az NKA alelnöke elmondta, hogy rengeteg megkeresés érkezik hozzájuk a különböző kollégiumok részéről, mindenhol jóval nagyobb a támogatási igény, mint az erre fordítható keret.
?Ennek egy részről örülünk, hiszen az emberek alkotni szeretnének, valamit létrehozni. Másrészről szomorúak vagyunk, hiszen nem tudunk minden igényt kielégíteni, és valószínűleg akkor sem tudnánk, ha háromszor ennyi pénzből gazdálkodnánk. Azt pedig, hogy mennyire tartjuk fontosnak a folyóiratokat, jól mutatja, hogy jelenleg ez a legmagasabb költségvetéssel működő kollégium. A nemrég bejelentett 450 milliós támogatásból is ez a kollégium kapta a legnagyobb összeget? ? mondta az alelnök.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár megerősítette egyik korábbi nyilatkozatát, amelyben arról beszélt, hogy az NKA működése és struktúrája nagyon is rendben van azon gondolat mentén, hogy minél távolabb kerüljön a politikai döntéshozataltól.
?Ha a kultúrpolitika nagy irányváltásokat tesz és beleavatkozik a rendszerbe, akkor valóban veszélyezteti a stabilitást, és a különböző oldalak egymásra feszülését eredményezi. Ha viszont a döntési pozíciókat a szakma irányába tolja el, azzal a nyugalmat erősíti. Úgy gondolom, hogy az a döntési mechanizmus, amelyben a pozíció szakmai kollégiumokhoz van rendelve, alapvetően hatékony struktúra. A folyóiratok kezelése jó helyen van, és jó összegekkel történik? ? fogalmazott az államtitkár.
Fotó: Csákvári Zsigmond
