Tindereztünk pulcsikon keresztül, ugráltunk dimenziók között, táncoltunk szélcsatornában, mozogtunk velünk együtt formálódó „szobában”, és mindez csupán néhány apró kiragadott pillanat a Let it Be! art agency által szerkesztett, a Trafóban havi rendszerességgel jelentkező smART! XTRA elmúlt 5 évéből. A sci-fi sorozatnak is beillő art-tech programsorozat az 50. részéhez érkezett – erről, a legfontosabb felismerésekről, küldetéstudatról és jövőbeni tervekről kérdeztük a „mozgalom” elindítóját, Kovács Andit.

Közel az 50. smART! XTRA alkalomhoz, fel tudod idézni a legelsőt? Milyen érzés visszagondolni rá így 5 év után?

2014-ben startolt a Trafó smART! sorozata, ami olyan külföldi előadások gyűjtőfogalmává vált, melyek a művészet és a technológia fúziójából születtek. Aztán egy év múlva jött az ötlet, hogy térképezzük fel a hazai szcénát is, így kezdődött el a smART! XTRA. Nagyon intimen és jól indult az egész, emlékszem minden pillanatára. Az első alkalom kulcsszava a logika volt, és már akkor használtunk olyan technológiákat, amik pár évvel később a mindennapjaink részévé váltak. Mivel Frenák Pál nem tudott személyesen jelen lenni, videóüzenetben jelentkezett be. A Magyar Formatervezési Díjjal kitüntetett Logifaces kirakós játékot jegyző Tervhivatal tervezte a Müpában bemutatott Birdie című táncprodukciójuk díszletét, ez lett az egyik apropó, hogy megmutassuk, hogyan is fuzionálhatnak egymással a különböző művészeti ágak.

Fotó: Bogdán Réka

Ahogy már ebből a példából is kitűnik, különböző területeken alkotó művészeket hozol össze. Mi alapján párosítod őket? Hogy találod ki egy-egy esemény koncepcióját?

Sokat járom a várost és a kreatív eseményeket, hiszen az itthoni szcéna tele van nagyon különleges és tehetséges művészekkel. Különböző területekről szerzek inspirációt az újítások terén. Fontosnak tartom, hogy képben legyek az aktualitásokkal, így a designtól kezdve a képzőművészeten át a meet-upokig sok helyen megfordulok közönségként. Először magam is szeretném megélni azt a rácsodálkozást, aminek az élményét aztán a nézőknek is közvetíthetek.

Ha sokféle dolgot kutatok, akkor a párhuzamokból kirajzolódnak minták, ötletek. Folyamatosan új kifejezéseket tanulok és egyfajta szótárat építek, amiből mindig más mondatokat tudok kirakni. Az aktualitás nagyon fontos, igyekszem mindig olyan vendéget hívni, aki épp valamilyen projektjének a bemutatására készül. A visszajelzéseik alapján a vendégek mindig örülnek, hogy az eseményeinken olyan, más területen alkotó, kreatív kollégákkal hozom őket össze, akikkel talán nem találkoztak volna egyébként.

EJTECH Sensorium installáció

A smART! XTRA eseményeinek főszerepében a művészet és a technológia találkozása áll. Te hogy látod, miként alakította át a művészek életét a technológiai fejlődés?

Szerintem az, hogy a technológiai eszközök a mindennapi életünk részévé válnak, már ott elindul, hogy kapsz a ballagásodra egy telefont. Az én esetemben ez még nagy dolognak számított. Onnan datálva lett később laptopom, aztán mindenféle okoseszközöm, a kütyük természetes részeivé váltak a mindennapjaimnak. Egy bizonyos réteg már toll és ceruzaként tekint a technológia könnyen hozzáférhető eszközeire, amiket a kreatív felhasználásuk tehet különlegessé. Vannak olyan innovatív kutatások, amik a jövőt vizionálják a jelenben.

Éppen ez a kettőség érdekel a technológiában: a zsebünkben hordjuk, de mégis egy kicsit futurisztikusnak ható gondolatvilág rejtőzik bennük.

Jó pár társulattal és eltérő generációkhoz tartozó alkotóval dolgozhattam együtt, akik bevezették a vizuális színház fogalmát, és megismertették itthon is a különböző multimédiás lehetőségeket a közönséggel. Olyan dolgokról álmodoztak, amit ma már könnyebben meg tudnának csinálni, holott mondjuk csupán 10 év telt el az akkori bemutatójukhoz képest.

A meghívottaid általában kísérletező, több művészeti ágban tevékenykedő művészek. Tudatos döntés volt ez, vagy egyszerűen csak így alakult?

A modern polihisztorok világát éljük. Mindenki szeretne minél komplexebb tudást szerezni és már szinte nem is tudjuk egy-egy szóval behatárolni, mivel foglalkozunk. Ez különösen igaz a kreatív szakmára is, hiszen sokan sokfelől inspirálódnak. Ma már nehéz például „csak táncról” vagy „csak szobrászatról” beszélni, hiszen a kettő között is van átjárás, ha például egy kimerevített mozdulat megörökítésére gondolunk. A legtöbb művész ma már egyfajta „multifunkcionális tudással” rendelkezik. Nagyon hálás vagyok azoknak a partnereknek és művészeknek, akik részt vesznek a jelen idejű kísérletezésekben, és bizalmat szavaznak az újító gesztusoknak. Az art-tech közösségnek itthon még nem igazán van dedikált fóruma, ezért nehéz lehetőségeket találni. Mégis nagy nyitottságot tapasztalok, és ez nagyon fontos.  

Illusions

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy nagy hatással volt rád a Finnországban tapasztalt művészeti stratégia. Milyen elemeit emelted át a saját alapítású Let it Be! art agency ügynökségedbe?

A stratégiai tervezést – hogy nem csak egy-egy eseményben, hanem folyamatokban gondolkodom. Hosszabbtávú jövőképet szeretnék építeni. A finneknél tanultam meg, hogy akár 5 évre előre is írhatunk feladatokat a naptárunkba. Az észak-európai művészeti finanszírozási modellek lehetővé teszik, hogy egy kutatáshoz vagy produkcióhoz több évre kapj támogatást, de ehhez az időbeliséghez következetesnek kell lenni. Számomra is az a fontos, hogy minden lépés logikus legyen, előrébb vigyen. Ezt jól mutatja az 5 év alatti 50 esemény szimbolikája is. De nagyon fontos számomra a közösségépítés is, hiszen a sorozat által születhettek új kooperációk és új produkciók is.

Ezek szerint a „kísérletezésen” túl van itt egy még nagyobb vállalás is.

Igen, a közösségépítés egy lassú, de nagyon fontos eleme a munkámnak. Mindig is az volt, intézményi és magánkeretek között egyaránt. A folyamatos jelenlét teszi lehetővé a közös fejlődést. A Trafóklub mint helyszín jól hozza a ’klubszerű’ atmoszférát.

Ez egy biztos pont: ha valaki ellátogat ide, biztosan minőségi tartalmat kap, megnyílhat, kérdezhet, kipróbálhat.

Ezt a az elmúlt 5 évben számtalan elrendezési formában, látványos atmoszférákat teremtve használtuk, hiszen helyet adott az egész klubot betöltő interaktív installációk és egyestés performatív produkciók számára is. Úgy vettem észre, hogy időközben kialakult egy közönségmag, vannak visszatérő arcok, néhányan az összes eddigi smART! XTRA részen ott voltak, sőt, még a külső helyszínekre is követtek. Remélem, hogy a digitális világban is megmarad ez a közeg. Kíváncsi vagyok, milyen fogadtatása lesz az 50. eseménynek, hiszen a kialakult helyzetre reagálva online rendezzük meg.

Frekvenciák

Hogy készülsz rá?

Eredetileg egy kétnapos miniexpó volt a terv. Új műveket mutattunk volna be és belaktuk volna a Trafó egész épületét, de a vírus hatására átalakult a koncepció, és végül három olyan live-setet teszünk elérhetővé egy napra a Take a seat! virtuális nézőterén, melyek az online térben is élvezhetők. Ebből kettő a karantén idején készült. Kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy a digitális fájlcsere amúgy is az audiovizuális műfajok alapja. Az online eseményt egy videós aftertalk követi majd. A karantén időszaka egy kicsit a predesztinációk átélése. A Skype-on való beszélgetés ma már teljesen természetessé vált, de mégis van egy kis plusz izgalom abban, ha személyesen jelensz meg.

Nextfeszt

A kiállított tárgyak megismeréséről nem is beszélve.

Igen, az érzékek nagyon fontosak, éppen ezért a következő irányvonal, amit kutatni kezdtem, az az élménydesign. Most, hogy sok időt töltünk képernyők előtt, még jobban felértékelődöttek a fizikai valóság érzékszerveinkre ható impulzusai, és nagyon érdekel, hogy vajon mennyire „mediálható” az emberi érzékelés a virtuális és a valós világ közötti kapcsolat. Olyan gesztusokat és interakciókat keresek, melyek a virtualitásból indulnak, de a fizikai környezetben teljesednek ki. A fény és a hang médiuma különösen alkalmas lehet erre. Van olyan is, mint például az illat és az érintés, ami nem helyettesíthető teljesen, de izgalmas lehet újradefiniálni őket. A karantén alatt ezért leginkább most anyagkísérletekben veszek részt és tudományos kutatásokat olvasok.

Biró Dávid fotói

Említetted, hogy a fontos számodra az előretervezés. Mit írnál be a 2025-ös naptárba?

Először is, szeretném valójában is megcsinálni az elmaradt smART! XTRA részeket – akár teljesen újragondolva a lehetséges megvalósítást. Maradt egy kis hiányérzetem, jó lenne ezt az ívet megélni a reális valóságban is. Készült egy virtuális kiadvány a smART XTRA!-ról, amit jó lenne akár egy könyvvé bővíteni a következő években. Emellett szeretném, ha olyan installációk és új műfajú produkciók valósulhatnának meg, amik kevésbé csak pop-up jellegűek, és akár nemzetközi koprodukciós munkákat is lehetővé tesznek. Jó lenne a magyar művészeket a külföldi vérkeringésbe is becsatornázni, és lehetővé tenni, hogy kutathassanak és alkothassanak.

Kiemelt kép: Dömölky Dániel, további fotók: Bogdán Réka, Biró Dávid