I. Napóleon császár minden kétségbeesett erőfeszítése ellenére, hogy a hadiszerencsét saját javára megváltoztassa, a győztes szövetségesek csapatai bevonulnak Párizsba. Egy nappal később a korábbi francia külügyminiszter, Charles Maurice de Talleyrand-Périgord herceg ideiglenes kormányt hoz létre, amely I. Napóleont, a franciák császárát trónfosztottnak nyilvánítja. A szövetségesek franciaországi hadjárata télen kezdődött, amikor a Gebhard Leberecht Blücher von Wahlstatt vezértábornagy vezette porosz, illetve a Karl Philipp Schwarzenberg herceg tábornagy vezette osztrák főseregek Kaubnál és Bázelnél átlépték a Rajnát. Néhány kisebb győztes csata ellenére Napóleon nem tudott döntő győzelmet aratni. Ezzel egy időben a brit hadvezér, Arthur Wellesley (Wellingon hercege) irányítása alatt álló spanyol és brit csapatkötelékek Dél-Franciaországból Párizs irányába haladtak. A szövetséges Poroszország, Ausztria, Oroszország és Nagy-Britannia összesen 350 000 katonájával Napóleon csak 120 000 emberből verbuvált sereget tudott szembeállítani, melyet részben gyerekek és öregek alkottak. Az ellenség túlerejét I. Napóleon katonai-taktikai tehetségével részben ki tudta egyenlíteni. De a győzelemre nem volt esélye.
