Genfben Pakisztán és Afganisztán, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint garantáló hatalmak aláírják az Afganisztán-szerződést a 115 ezer főre becsült szovjet csapatok kivonásáról. A szerződés, amely hatéves, az ENSZ közvetítésével folytatott tárgyalások eredményeként jött létre, 1989. február 15-ig az összes szovjet csapat kivonását előírja Afganisztánból. Az első egységeknek május 15-én kell kivonulniuk, augusztus közepéig pedig felére kell csökkenteni a szovjet katonák számát. Az ENSZ ellenőrzi a szerződés betartását, egy csoporttal Kabulban, az afgán fővárosban, és egy csoporttal Iszlámábádban, Pakisztán fővárosában. A továbbiakban megállapodnak mindennemű külső beavatkozás felfüggesztéséről és az afgán menekültek hazatelepítéséről. (3 millió menekült Pakisztánban, 2 millió Iránban.) A közép-ázsiai hegyi államban a szovjet csapatok kivonása után sem ért véget a polgárháború. A szerződés sem a kommunista irányzatú afgán kormánynak nyújtott szovjet segítség leállítását, sem a lázadók amerikai és pakisztáni katonai támogatásának befejezését nem tartalmazza. Azok a leginkább iszlám orientációjú afgán ellenálló csoportok, amelyek Genfben nem vesznek részt a tárgyalásokon, hanem közeli szövetségesük, Pakisztán képviseli őket, továbbra is harcolnak a kabuli kormány ellen. A kormány és a kommunista Demokrata Néppárt (DNA) tagjai tartanak a lázadók bosszújától. A szovjet csapatok még Leonyid Brezsnyev pártvezető idején, 1979-ben vonultak be Afganisztánba azért - szovjet értelmezés szerint -, hogy az iszlám lázadók ellen támogassák a szocialista kormányt, amely egy évvel korábban puccs révén szerezte meg a hatalmat. Bár Pakisztán és Afganisztán már 1982-ben tárgyalásokba kezdett, csupán az 1985 óta hivatalban levő szovjet pártvezető, Mihail Gorbacsov kezdte el "a rendezett visszavonulást" abból az országból, amelyet már évtizedekkel a bevonulás előtt is az erőszakos összetűzések jellemeztek. A döntés ellentmondott annak a korábbi doktrínának, miszerint a Szovjetunió nem engedheti meg, hogy egy szocialista állam visszatérjen a polgári vagy feudális rendszerhez. Gorbacsov bátor lépése a szovjetunió új külpolitikájának nyitányát jelentette, amely szakítva a gyarmatosító tradíciókkal, lehetővé tette 1989-ben Közép-Európa forradalmi átalakulását.
