Szovjetösztöndíjasok voltunk 1956-ban
| Lomonoszov Egyetem |
(MTI) - Nagy Károly elmondta: a kötetet szünetekkel hat évig írta. A műben a szovjet felsőoktatási intézményekből "szovjetellenes és ellenforradalmi nézetek" miatt kizárt diákok történetét dolgozta fel, miután felfedezte nevét Beck György és Germuska Pál Forradalom a Bölcsészkaron című könyvében. "Az írás indítékai között nem utolsó helyen volt, hogy eddig így senki sem nyúlt ehhez a témához. Kulcsár Istvánnak van egy emlékezés-kötete és Sugár András is érintette a szovjetunióbeli diákéveit a legutóbbi könyvében" - mutatott rá az előzményekre az író.
Kiemelte: voltak, akiket kizártak az ország összes felsőoktatási intézményéből, például Chrudinák Alajost és Molnár Árpádot, Káposztás István történész megrovást kapott, a többieket "bizonyítékok hiányában" felmentették. Megjegyezte: a forradalom leverése után mintegy 40-45 diákot hívtak vissza a Szovjetunióból.
A kizárások általában magyar kezdeményezésre történtek - idézte fel az író, aki 1956-ban ötödéves történészként tanult a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Mint fogalmazott, bár nagyon kevés információ jutott el a magyar diákokhoz, a többség forradalomnak tekintette a népfelkelést. "Ezt az akkor írt feljegyzések meggyőzőbben bizonyíthatják, mint a mai emlékezések" - jegyezte meg. Nagy Károly felidézte azt is, hogy a könyvéhez felhasználta a Magyarországon maradt feleségéhez írt leveleket is, amelyeket a postaszolgáltatás szünetelése miatt fel sem adott. "Nem működött a posta, nem lehetett telefonálni, leállt a személyforgalom a két ország között. A feleségemnek írt levelek sajátos naplóvá álltak össze a magyar diákok vitáiról. Előadásokra nem jártunk. Minden rádióadást meghallgattunk éjjel, ami az eseményekről magyarul vagy oroszul elhangzott, közben pedig éles viták folytak" - emlékezett a történész.
A könyv címéről elmondta, a "szovjetösztöndíjas" szó egybe írott változatában az előkészítő iskola pecsétjén jelent meg először. "Valószínűleg megkülönböztetésül használták az ösztöndíjas szovjet diákoktól" - tette hozzá. Nagy Károly arra is kitért, hogy bár a közvélemény a Szovjetunióban élő és tanuló ösztöndíjasokat "kiválasztottnak, kiváltságosoknak, a rendszernek el- és lekötelezett jövendő kádereknek" tartotta, a diákok többsége ugyanúgy gondolkodott a függetlenségről, a szovjet csapatok kivonásáról, a demokratikus átalakulásról, mint az "itthoniak".
Arról is mesélt, hogy nemcsak a magyar diákokra volt nagy hatással a forradalom híre, hanem a szovjet diákokra is "pozitívan hatott a magyar forradalom. Az első politikai disszidensek, Szaharovék előfutárai akkor jelentek meg, mintegy százötven fiatalt kizártak a Lomonoszovról is" - mutatott rá a kutató, megjegyezve: az akkori Leningrádban egy bírósági perben 3-tól 10 évig terjedő börtönbüntetéseket szabtak ki kilenc egyetemistára 1957-ben.